Új kérdések a XIX. század második felében és a materialista irány

1. Történelmi matrializmus, K. Marx Klasszikus pozitivista tudományfilozófia.- A. Comte.

Karl Marx : Engels-szel megírták a Kommunista Párt Kiáltványát, amelyben a német proletariátus feladatait foglalták össze a közelgő forradalomban.

Marx barátja,  harcostársa, Friedrich Engels. Marx ízig vérig spekulatív-teoretikus alkat volt, egy egyedülálló történetfilozófiai konstrukciót gondolt ki az emberiség megmentésére. Teoretikus képességével szinkronban állt radikalizmusa, kritikai és forradalmi szenvedélyessége, világmegváltó  szándéka.

Fő műve: „ a tőke”. Marx nem alkotott filozófiai rendszert, sőt a szemlélődő, a világot csak magyarázó filozófiát elítélte. Saját elméletét világnézetnek, mégpedig materialista, gyakorlati, forradalmi, proletár világnézetnek nevezte. Forradalmi elkötelezettségéről azt vallotta, hogy őt nem a nyomor, nem az ínség kényszere vitte a proletárság szószólói köré, hanem az a „történelmi belátás”, hogy más út nincs, vagy az emberiség pusztulása, vagy a proletariátus „ megváltó” szerepének a szolgálata. Marx saját filozófiai gondolatainak kidolgozásában a hegeli dialektikára támaszkodott. Marx a valoságos történelmet igyekezett megérteni, mindenek előtt a történelem törvényszerűségét, alakzatait. Így jutott arra a következtetésre, hogy az egész világtörténelem nem más, mint az embernek az emberi munka által való létrehozása. Marx filozófiai fejlődéséhez és saját filozófiájának kidolgozásához hozzájárult a politikai gazdaságtan, az utópisztikus szocializmus és a történelem tanulmányozása.

2. Marx filozófiai gondolatai közül:

1. a materialista dialektikára,
2. a történelem materialista felfogására,
3. és a proletariátus történelmi szerepére vonatkozó gondolatait foglaljuk össze.

1. A materialista dialektika elemei már korai, első dolgozataiban megfogalmazást nyertek.

A  hegeli jogfilozófia kritikájához „ Bevezetés” című tanulmányában bevallja, hogy a hegeli dialektikát tekinti minden tudományos vizsgálat alapjának, s ez kitüntetetten vonatkozik a történelem tanulmányozására.

Hozzáteszi azonban, hogy az ő dialektikája a hegeli dialektika ellentéte, mint írta:a dialektikának „ a fejéről a talpára állítása”, vagyis az idealista dialektikában ő materialista dialektikát próbált csinálni, azaz nem az eszme, hanem a valóság mozgásából indult ki.

A „ Bevezetés” azzal a gondolattal kezdődik, hogy a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. A világ embertelen és igazságtalan, s ezt a vallás végső soron igazolja.

Az uralkodó osztályok kezében a vallás az az eszköz, amelynek segítségével ezt a hamis tudatot fenntartják. A valláskritika  a „mennyország” kritikája, ezt igyekszik leleplezni. A vallás kritikáját a föld, a jog és a politika kritikájával kell folytatni.  Így válik lehetővé az igazi probléma: a gazdaság és a politika viszonyának felismerése. A korabeli német filozófiát erre nem tartotta alkalmasnak, ezért új filozófia szükségességét hirdette meg. Mivel minden filozófiának osztályalapja és osztálytartalma van, így az új filozófia is osztályérdeket képvisel, s ez az osztály a proletariátus.

A proletariátusban olyan osztályt látott, amely a maga sajátos osztályérdekeinek közvetítésével az egész társadalom érdekeit is képviseli. Az új filozófiának ezt kell tudatosítania és szolgálnia. Hitt abban, hogy az új filozófia hozzájárul a valóság átalakításához. A proletariátusnak és az új filozófiának történelemformáló szerepet szánt. A kölcsönös egymásra utaltság evidensnek látszott: „ miként a filozófia a proletariátusban találja meg az anyagi, úgy proletariátus a filozófiában találja meg a szellemi fegyverét”. A világ átalakítására hivatott mozgalom „ agya a filozófia, szíve a proletariátus”. A magántulajdon megdöntéséhez azonban nem elég az eszmei forradalom, ezért a „kritika fegyverét ki kell egészíteni a fegyverek kritikájával” az anyagi hatalmat anyagi hatalommal kell megdönteni.

2. A történelmi materializmus gondolatrendszerének vázolása egy vitairatban, „ A német ideológia” című közösen írt műben található meg.

Itt írják le először a társadalmi létet, mint termelési módot, s annak két elemét: a termelőerőket és a termelési viszonyokat. Felvázolják a termelőerők és a termelési viszonyok szerkezetét, valamint annak történeti  fejlődését. Ebben a munkában használják először a „materialista történelemfelfogás „ kifejezését is.