Új kérdések a XIX. század második felében és a materialista irány

A társadalom a természetből nőtt ki, a természet folytatása, ugyanakkor a természet a társadalom létfeltétele, a társadalom a természet alapzata.

Az ember és a társadalom fejlettsége attól függ, hogy mit és hogyan termel. A társadalmi lét feltétele, alapja a termelési mód, amely termelőerőkből és termelési viszonyokból áll. Itt fogalmazzák meg a történelmi materializmus egyik gondolatát: azt, hogy a társadalom fejlődését alapvatően és végső soron  az anyagi javak termelésének a módja határozza meg. Ez összhangban van azzal az alapvető materialista filozófiai tétellel, hogy a lét határozza meg a tudatot.

A tudat nem más, mint a lét tudata, maga a tudatos lét. Marx óvott az egyoldalú megközelítéstől, mindenütt hangsúlyozta a kölcsönhatásokat, mint például a lét határozza meg a tudatot, de a tudat visszahat a létre. Az ember alakítja a körülményeket, s a körülmények alakítják az embert, az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem önkényesen, hanem alkalmazkodva a körülményekhez és törvényszerűségekhez.

3. Marx fő műve „ A tőke”.

Marx „ A tőké”-ben fejti ki a világtörténelem korszakolását, hármas tagolásának koncepcióját.

Tézis: az őstársadalom, amely a tulajdon- és osztálynélküliség, a primitív egyenlőség és a természetjogon alapuló igazságosság időszaka.

Antitézis: a magántulajdon és az ellentétes osztályok társadalma, a tulajdon és a jogi egyenlőtlenség, a kizsákmányoló társadalmak kora, aminek fennmaradását az államhatalom garantálja.

Szintézis: a köztulajdonra támaszkodó osztálynélküliséget, az egyenlőséget, az igazságosságot és szabadságot garantáló társadalmat.

Marx szerint a világtörténelem nagy korszakai:

1. az ősközösség (őskommunizmus)
2. az osztálytársadalma
3. és a modern kommunizmus.

4. Marx politikai filozófiáját és jövőképét „A gothai program kritikájá”-ban foglalta össze.

A kommunizmus történelmi szükségszerűségét melynek anyagi, technikai és szellemi feltételeit éppen a tőkés társadalom készíti elő, s a termelés társadalmasodása a tulajdon és az elosztás társadalmasítását követeli meg.

Ez további fejlődést jelent, melynek első fázisa a szocializmus, a második pedig a kommunizmus nevet kapta.

Az átalakulásban alapvető feladat lesz a döntő termelési eszközök köztulajdonba vétele,  a lehetőségekből és a szükségletekből kiinduló központi tervgazdálkodás megszervezése.

Az átmenettel kapcsolatban Marx hangsúlyozta, hogy csak a legfejlettebb és legműveltebb országokban lehet elkezdeni az átmenetet.

5. K. Marx filozófiai és társadalompolitikai nézetei visszhangot váltottak ki, mert 1864-ben megszervezte az I. Internacionálét, a proletariátus első nemzetközi szervezetét. Európa legtöbb országában ismert személyiségek váltak Marx követőivé.

Eduard Bernstein az első elutasítója Marx tanainak. Azt írta, hogy Marx koncepciója félreértésekre, feltételezésekre épül, ezért megvalósíthatatlan, de nincs is szükség a megvalósítására. A proletariátus helyzete- Bernstein szerint- a szociáldemokrácia útján is szolgálható. Ezért nincs szüség forradalomra.

A 20. század első éveiben lépett fel Vlagyimir Iljics Lenin, orosz toretikus és politikai forradalmár, aki Marx tanainak „továbbfejlesztését és az oroszországi viszonyokra való „ alkalmazását” ígérte. Ez a „továbbfejlesztés” a „leninizmus” nevet kapta, amelynek alaptétele a szocialista forradalom egy országban való győzelmének lehetőségéről szólt. Ez teljesen ellentétes volt azzal, amit Marx mondott.

Hegel halála utána a hegeli filozófia felbomlott.

Ezt Ludwig Feuerbach mondta ki először, aki az egyetemen Hegel tanítványa volt, majd szembefordult mesterével, mert úgy vélte, hogy megtalálta a tiszta igazságot.

Feuerbach programját és filozófiai alapvetését az „ Előzetes tézisek a filozófia reformjához” c. művében fejtette ki.

Feuerbach  „ A filozófia reformját” a következőkben látta: Hegel a filozófiát a fellegekbe vitte, most vissza kell hozni a földre. Az új filozófia annak megismerése, ami van. A dolgokat, a lényegeket úgy gondolni, olyannak megismerni, amilyenek- az a filozófiának legfőbb törvénye, legfőbb feladata.

A filozófia kiinduló kérdése nem az abszolút szellem, nem is a legfőbb lény, hanem az ember. Az első feladat a hegeli filozófia elvetése, tagadása. Aki nem veti el a hegeli filozófiát, nem veti el a teológiát.