Új kérdések a XIX. század második felében és a materialista irány

Feuerbach Hegellel ellentétben a materializmust képviselt: a lét és a gondolkodás viszonyában a lét alany, a gondolkodás állítmány. A gondolkodás a létből van,  de a lét nem a gondolkodásból. A lét önmagából és önmaga által van, a létnek a lényege a természet.

Feuerbach materializmusa naturalista materializmus, amely a természeti létből, mint alapból (és „alanyból”) indul ki. Ezért valamennyi tudománynak a természetre kell alapozódnia. Egy tan hipotézis csupán, amíg nem találták meg a természetes magyarázatát.

Feuerbach „új filozófiája” szerint a mindenség alapja a természet, minden létezőnek a foglalata, a természet anyagi, örök és végtelen, szakadatlanul változó valóság. Az ember maga is természeti lény, születése és halála, jóléte és nyomora, egészsége és betegsége, fennmaradása a természethez köti.

Feuerbach materializmusának másik fontos eleme az antropológia, az emberből kiinduló és az emberhez visszacsatoló felfogás.

Az ember a természet legmagasabb rendű megnyilvánulása. Az állat partikuláris (részleges) lény, amely nem különbözteti meg magát a természettől, része, alávetettje a természetnek. Ezzel szemben az ember univerzális lény, aki megkülönbözteti magát a természettől, kiemelkedik, ezért szabad lény.

Az antropológiai filozófia az ember természetét, örök nembeli lényegét tárja fel, amit Feuerbach az észben, a szeretetben és az akaraterőben nevezett meg. Az embert az ész, a szeretet, amely a szívben gyökerezik és az akaraterő,( az embernek céljai vannak) teszik az embert emberré.

Az antropológiai feladata ezt tudatosítani az egyes emberben és segíteni ezek érvényesítésében. Cél, hogy az ember találja meg nembeli lényegét, találjon vissza eredeti természetadta mivoltához, győzze le a szenvedést, a sorsot, s mindennek kulcsa: a szeretet.

Feuerbach sem korának erkölcseit, sem a keresztény vallást nem tartotta megfelelőnek, ezért új erkölcsöt és új vallást hirdetett meg. Erkölcsének és vallásának alapja a szeretet.

A vallás lényege szerinte az embertől elidegenült és objektiválódott a szeretet.

A vallás szerinte az elidegenedés terméke. Ezt az elidegenedett szeretetet kell visszavenni, ez az új vallás lényege: istenszeretet helyett emberszeretet.

Az emberszeretet vallása, Feuerbach szerint minden vallás felett állna, s megszüntetné a vallások közötti különbségeket és vitákat.

Az új erkölcs lényege ön- és felebaráti szeretet.

 

A 19. század közepén jelenik meg a polgári filozófia egyik legeredetibb és legnagyobb hatású irányzata a pozitivizmus, illetve a pozitivista tudományfilozófia.

A pozitivizmus elnevezés a filozófiának arra az alapelvére utal, mely szerint megbízható ismeret csak adatokra, tényekre, érzéki tapasztalatokra támaszkodva lehetséges. Az a felfogás kristályosodott ki, hogy az emberiség sorsa, jövője a tudománytól, jelesül a technikai, műszaki tudományok fejlődésétől függ.

A pozitivizmus megalapítója Auguste Comte francia filozófus. Comte fő műve:”Pozitív filozófia kifejtése”

Alapelve: az adott tényekből, a „pozitív” tapasztalatokból kell kiindulni és minden olyan feltevést el kell vetni, amely túlmutat a tényeken. A tények, a pozitív tapasztalatok gyűjtése, rendszerezése, feltételrendszerük megismerése, a tények egymás közötti hasonlóságának és egymásutániságának megállapítása és csoportosítása.

A tudomány feladata atörvények ismerete alapján a jövőben bekövetkező jelenségek előrelátása, mert minden tudomány érteléme és célja az előrehaladás.

A pozitivista tudomány a „mit?” és „hogyan?” kérdésekre koncentrál.

A fejlődés lényege az emberiség és az egyes ember esetében az értelem fejlődése.

Comte azt írta: „ Ismereteink minden ága három különböző állapotot, stádiumot jár be, éspedig a teológiai, vagy fiktív állapotot, a metafizikai, vagy absztrakt állapotot és a tudományos, vagy pozitív állapotot”.

Az első stádiumban a hit, a másodikban a spekulatív gondolkodás rontotta le a tapasztalat hitelét.

A pozitív stádiumban az ember felismerve annak szükségességét, hogy abszolút érvényű, megbízható és használható ismeretekre van szüksége, s ez csak a tények, az adatok, a pozitív dolgok ismeretében lehetséges. Ezért lemond a világegyetem eredetének, céljának, a jelenségek lényegének kutatásáról.