A felvilágosodás filozófiája. Mechanikus világkép. Enciklopédia

Mélyen hitt a tudományok és a civilizáció jótékony hatásában.

Magát a forradalmat az enciklopédisták közül csak Condorcet Márki érte meg, aki lelkesen részt is vett a forradalomban a burzsoá kormányzat idején, de a jakobinus diktatúrát ellenezte.

Jean Jacques Rousseau

Csatlakozott az enciklopédisták köréhez és  vezető szerepet vállalt a francia forradalom előkészítésében, ő is a deizmus képviselői közé tartozott.

Rousseau szelleme azonban jelentősen különbözött a klasszikus francia felvilágosítók (Voltaire, Diderot) szellemétől, mert azok a racionalizmust képviselték, ő viszont a racionalizmust szentimentalizmussal elegyítette.

A szentimentalizmust Blaese Pascal alapozta meg, aki az érzelem és az intuíció szerepet hangsúlyozta. Szerinte Isten és az igazság megtalálásához nem a tapasztalat és nem az értelem vezet el, hanem az érzelem és az intiutív beleélés.

Pascal azt vallotta, hogy nem a szem, nem az agy, hanem  szív mondja meg az igazat és vezet el Istenhez. Végső soron: igaz, az amit annak érzünk.

Rousseau ezt azzal egészítette ki, hogy a szív érzelme a lelkiismeretben szólal meg, a lelkiismeret soha nem téved, a lelkiismeret nem csapja be az embert.

A civilizáció megrontotta az embert.

Rousseau egyik legjelentősebb műve ’ Az emberek közötti különbözőségek eredete’ Abból indul  ki, hogy az ősi természetes állapotban még nem volt társadalom: az  emberek magányosan éltek, primitív szükségleteik és a szükségletek kielégítése közötti arány tökéletes volt.

A magántulajdonnal megbomlott az egyenlőség, a társadalom szegényekre és gazdagokra oszlott.

Az emberekben ’bűnös vágyak’ alakultak ki: az irigység, az önzés. Az ősi erkölcsből erkölcstelenség lett.

Legforradalmibb műve a ’Társadalmi szerződés’ című munkája, amelynek alapgondolata az, hogy az uralom az emberek egymás közti megállapodásának eredménye, s elsőként fogalmazza meg a népszuverenitás elvét, a népnek azt a jogát , hogy fel is bonthatja a szerződést, ha nem a népakarat érvényesülését szolgálja.

Rousseau új társadalmi szerződést akart, amit a nép önmagával köt és nem az uralkodóval. Alapja a természetjogi felfogás: az ember soha nem mondhat le veleszületett jogairól egyenlőség, szabadság, stb.- a szerződés hivatott garantálni e jogok érvényesülését.

A népszuverenitás elve azt jelenti, hogy az uralkodó nem uralkodó, hanem végrehajtó, a népakarat végrehajtója, hatalmát nem Isten akaratából, hanem a nép akaratából gyakorolhatja. Ha az uralkodó nem tartja meg a szerződést, akkor a népnek joga van őt leváltani, hanem ellenszegül, meg is ölni.

Úgy vélte, hogy az emberrel két érzés születik, a szánalom és az önzés. A magántulajdon kialakulásával megjelent az érdek, és az önzés elnyomta a szánalmat.

Rousseau a megoldást abban látta, hogy meg kell szüntetni- a nép akaratából- a nagy magántulajdont. A magántulajdon megszüntetése, visszatérés az eredeti természetes állapothoz, már nem lehetséges, de a nagy magántulajdont meg lehet és meg kell szüntetni. Legyen mindenkinek egyenlően kis tulajdona, amit a népakarat garantál. A népszuveneritás azt is jelenti, hogy a népakaratnak mindenki alárendeli önmagát és vagyonát.

Aki nem akar, nem tud szabad emberként élni, azt kényszeríteni kell, hogy szabad legyen.  Rousseau a társadalmi szerződésben leírtak megvalósulását a forradalomtól várták. Nézeteit a jakobinus diktatúra igyekezett megvalósítani. Robespierre a francia forradalom vezéralakja rousseaut tekintette tanítómesterének, s a jakobinus diktatúra idején azt nyilatkozta, hogy a forradalmat addig nem hagyják abba, amíg Rousseaunak van olyan tétele, amit még nem valósított meg.

Rousseai az „ Emile” című pedagógiai regényében kidolgozta a „természetes nevelés”, a „szabad nevelés” elméletét, amelyben következetesen védelmezte a gyermek jogainak, egyéniségének érdekeit, alkotóképessége, önálló gondolkodása fejlesztésének pedagógiai gondolatát. Itt fogalmazta meg híres jelszavát: „ Vissza a természethez!”

A gyerek fedezze fel a világot maga számára, hagyni gyereknek lenni.

Idős korában megírta életregényét, a „ Vallomások” címűt, melyben lenyűgöző őszinteséggel tárja fel életének, tetteinek belső rugóit, érzelmeit, „én”-jét.