A felvilágosodás filozófiája. Mechanikus világkép. Enciklopédia

Híres regényében a ’Candide’- ban bemutatja a feudalizmus szörnyűségeit. A mű egy ’vitairat’ Leibniz felfogása ellen, amely szerint világunk a lehetséges világok legjobbika.

Voltaire írt, szerkesztett egy ’Filozófiai ABC’-t amelyben istenről, a lélekről, az emberi természetről, a társadalomról, a törvényről ,az erkölcsről , a szokásokról , a jellemről, a türelemről stb. elmélkedik.

A mechanikus materializmus legnagyobb képviselője, az ateizmus hirdetője Paul-Henri d’Holbach.

Fő műve: ’A természet rendszere’ címet viseli , melyet álnéven jelentetett meg. A szerző ebben összegzi a felvilágosodás korának természetszemléletét , erkölcsi felfogását és politikai nézeteit.

Kiindulópontja a világ anyagi egységének a gondolata :’A természet az a nagy mindenség, amin kívül semmi sem létezhet’

„Az anyag fogalmát a következőképpen adta meg az anyag mindaz , ami valamely módon érzékszerveinkre hat”.

Az anyag és a mozgás egységéről, állította, hogy a mozgás az anyag létezési módja. Az anyag és a mozgás egyaránt örök, temethetetlen és elpusztíthatatlan. Az a rend a természetben, amely csodálatra kényszeríti az embert, nem egyéb, mint a szükségszerű jelenségek egymásutánja. Isteni értelemről a természetben nem beszélhetünk, mert a természetnek nincsenek eszméi, nem lehetnek céljai, sem elhatározásai. D’Holbach az istenhitet az emberi tudatlanságból a gyengeségből és a félelemből származtatta. Nem ismerte el a testtől független lelki szubsztanciát :’a lélek része a testnek’Ez a mechanikus materialista felfogás. Természettörvény gondolata hatotta át, ami egy fatalisztikus társadalom-felfogást eredményezett.

D’ Holbach szerint az érdek természetes hajtóerő , csak arra kell vigyázni , hogy helyesen ismerjék fel az érdeket és okosan kövessék. Ő mondta ki először a polgári társadalom hármas jelszavát: „szabadság  tulajdon és biztonság”. A társadalom célja a jólét biztosítása.

Az  értelmes egoizmus megfogalmazásához jut el  Claude Adrien Helvétius

„A szellemről” című könyvében abból indul ki, hogy mindaz, ami  az emberi szellemben van, az érzékelésből származik. A szellemi különbségek az emberi szenvedélyektől függnek, amelyek megszabják az érzékelés erejét és irányát. A szenvedélyek mellett az embert érdekei mozgatják. Az érdek az a ’ hatalmas varázsló a földön. Aki minden lény szemében megváltoztatja az összes tárgyak formáját’ ’Az egyetlen érzés  önmagunk szeretete’.

Az egyéni érdekek különbözőség magyarázza meg az emberi vélemények különbözőségét.  Helvétius egyik legjelentősebb gondolata az, hogy az erkölcsi jelenségek is fizikai érzésekből erednek, mert az ember minden cselekedete mögött a fizikai élvezet keresése áll. A nevelés mindenhatóságát vallja ’ Az emberről, képességeiről és neveltetéséről’ című könyvében, amelyben kifejti, hogy a társadalmi bajok orvoslásának a gyógyírja a jó törvényhozás és a jó nevelési rendszer.

’ Ne tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek’, fel kell váltani egy új életelvvel, amely így szól:’ A közérdek a legfőbb törvény’.

A francia felvilágosodás központi alakja Denis Diderot volt, az ’Enciklopédia’ szerkesztője és irányítója, író, filozófus, esztéta.

Az enciklopédia cikkeit a korszak tudományának legkiválóbb képviselői írták, akik a tudomány eredményeit terjesztették és a felvilágosodás eszméit népszerűsítették.

A mű hatás nyomán terjedt el az ’enciklopédikus’ tudás fogalmának használata. Diderot egyik legfontosabb filozófiai műve a ’Gondolatok a természet értelmezéséről’ című, amelyben a fejlődés elmélete alapján fejtette ki a világegyetem anyagi egységének a gondolatát.

Diderot természetfelfogásában fontos szerepet játszott a transzformáció, a fajok átalakulásának a gondolata.

A fajok alakulását, változását végtelen folyamatnak tartotta.

A természeti jelenségek egységét hangsúlyozta? Az élettelen testek és az élők közötti átmenetet kémiai és fizikai változásokkal magyarázta.

A gondolkodást a legmagasabb rendű anyagi szervezet, az emberi agy végzi.

A ’Levél a vakokról’ című írásában egy vakon született embernek az esze, az értelme ugyanolyan, min a látó emberé. Ebből arra következtet, hogy az ember képzeteit és fogalmait egész organizmusával szerzi. Ugyanakkor a vak ember esztétikai, eszmei és morális világa lényegesen más, mint a látóé. Tehát sem a szenzualizmus ’mindenható’ érzékelése, sem a racionalizmus ’ velük született’ eszméi nem abszolútak, mindkét irányzat csak részigazságokat képvisel.