A felvilágosodás filozófiája. Mechanikus világkép. Enciklopédia

Racionalizmus- R. Descartes, Spinoza, Leibniz.  Empirizmus-J. Locke, G. Berkeley, D. Hume.

A  18. század Franciaországában az ország a forradalom felé sodródott

A feudális rendszer bírálatában, a tömegek eszmei, erkölcsi felkészítésében, az érlelődő forradalom szellemi előkészítésében a francia felvilágosodás képviselői vezető szerepet játszottak. A feudalizmus elleni egységfrontot az „Enciklopédia” nyitotta meg, amely Franciaország szinte minden jelentős tudósát és filozófusát munkatársának mondhatta, amely közölte és népszerűsítette az új filozófiai és politikai eszméket.

Ilyen eszme volt mindenekelőtt a racionalizmus. A feudalizmus rendszerét ésszerűtlennek minősítették, s vele szemben az ész világosságát, erejét, az új eszmét: a racionalizmust hirdették. Ésszerű társadalmat, politikai rendszert és jogrendet  akartak. A feudalizmus összefonódott az egyházzal, ebből kifolyólag feudalizmusellenességük egyházellenességgel párosult.  Racionalizálni akarták a vallást és a hitet. A vallás ne a kinyilatkoztatásra, hanem az ész következtetéseire alapozzon. Megjelent a deizmus, a racionális hit, amely szerint Isten a világon kívülálló teremtő, aki miután megteremtette a világot, s annak természettörvényeit, annak menetébe, fejlődésébe a továbbiakban már nem avatkozik bele.

A dogmákat (tantétel, hittétel) és a csodákat elutasították, az egyházat és a főpapságot kíméletlenül bírálták.

Egyesek ezen az úton az ateizmusig jutottak el, akik minden teremtőt tagadtak, a világot önmagából, az anyagból kiindulva magyarázták.

A francia felvilágosodás képviselői hitték, hogy lehetséges a társadalom ésszerű berendezése, hogy az emberek a helyes eszmék terjesztésével nevelhetők, s ez egy jobb, boldogabb világot eredményez. A francia felvilágosodás filozófiája antifeudális és antiklerikális jelleget hordozott.

Voltaire, Diderot, de különösen  Rousseau a közelgő forradalom előkészítése érdekében léptek fel. A francia

Felvilágosodás radikalizmusa a forradalom tudatos és nyílt vállalását jelentette.

I.Newton a kiemelkedő angol természettudós és matematikus megjelenteti a ’Mechanika’ című könyvet, amelyben megfogalmazza axiómáit, az égi és a földi mozgás és kölcsönhatás törvényeit.

Felerősödött a mechanikus gondolkodásmód, a mechanikus világszemlélet. Sorjáztak a metaforák, a hasonlatok: a világ olyan mint egy gép: anyagi testek, tárgyak összefüggő rendszere, amely a mechanika törvénye szerint mozog a térben és az időben.

A francia felvilágosodás első szakaszának képviselője Charles Louis Montesquie író, filozófus,

első írásában a ’Perzsa levelek’ –ben az a kérdést veti fel, hogy milyen kormányzat felel meg legjobba az ember természetének. Válasza szerint a demokratikus köztársaság. Montesquieu és az egész francia felvilágosodás legnagyobb dilemmája: a közvetlen demokrácia, a közérdek és a magánvállalkozás, a magánérdek kettőssége volt.

Erre a problémára „ A törvények szelleméről” című  művében ad választ, ahol az alkotmányos monarchiát javasolja, s egyben a hatalom hármas tagozódását: a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom megosztását, mert szerinte ez teszi lehetetlenné az önkényuralmat.

Úgy vélte, hogy a társadalmi bajok jó törvényhozással megszüntethetőek.   A történelemben okokat és törvényszerűségeket keresett.

A francia felvilágosodás egyik vezéregyénisége Francois- Marie Arouet Voltaire. Világnézete deista volt.

Newton fő művét a Mechanikát ő fordította le franciára, írásaiban Newton mechanikáját és filozófiáját népszerűsítette.

A világot egy műalkotásnak tekintette, s egy csodálatos órához hasonlította, amelyben minden  a helyén van, pontosan jár, ha jól van megszerkesztve és felhúzzák. Ha létezik a világ, akkor léteznie kell a világ  teremtőjének is. Isten tagadta a ’szabad akarat’ és a lélek

Halhatatlanságának gondolatát. Voltaire élesen fellépett a katolikus egyház ellen, de Isten létét nem vonta kétségbe. Úgy vélte, hogy a vallásos hitre, az istenfélelemre erkölcsi szempontból szükség van. Isten a filozófia leghasznosabb hipotézise a  világ.

Magyarázatának nélkülözhetetlen elve mert ő adta meg az első lökést a mozgó világnak, és Ő teremtette az anyagot, az anyag azon képességét, hogy gondolkodjék.