Hirdetés

A kommunikáció szerepe a különböző társadalmakban

A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE A KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMAKBAN

A jelrendszerek kialakulása. A beszéd és az írásbeliség

Közösségek és kommunikáció

Az ember folyamatos kapcsolatban van környezeté¬vel, annak fizikai, biológiai elemeivel: mindez rend¬szerek egymásra hatásaként érvényesül. A fejlődésben az ember közösségei egy¬re szervezettebbek lesznek. A társadalom egyre bo¬nyolultabb rendszerré válik, és ezzel együtt növekszik az információnak a sze¬repe. Kom¬munikáció nélkül nincs emberi társadalom. Az információáramlás folyamatát vizsgálva öt nagy korszakot jelölhetünk ki az emberiség történetében:

Hirdetés

1. A beszéd forradalma.
2. Az írásforradalma.
3. A könyvnyomtatás forradalma
4. A távközlés forradalma.
5. Az elektronikus információ-feldolgozás forradalma.

Az őskor és az ókor a fejlődés első és második szintjét hozta el. Kezdetben az emberek még nem nyelvi jelekkel érintkeztek (arcjáték, gesztus, mozdu¬lat). Csak mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kerülhetett sor a beszéd kialakulására, szoros összefüggésben a gondolkodás fejlődésével. A beszéd, a kommunikáció korábbi formáival szemben, lehetővé teszi az emberi tudás rögzítését, átadását, a tapasztalatok ki¬cserélődését. Hátránya, hogy a helyhez és időhöz kö¬tött beszéd információtartalma rögzül. Mindez a horda méreteinek, szükségleteinek szint¬jén nem okozott problémát, a neolitikum azonban je¬lentősen kitágította a teret, az ismeretek és tapaszta¬latok körét. A Nílus és Gangesz közötti hatalmas tér¬ségben lezajló városforradalom alapot teremtett a kincstárral, központi ügyintézéssel rendelkező jelentős államképződmények létrejöttéhez, amelyekben kiala¬kult az élőbeszéd rögzítésének igénye. Az írás iránti igény összekapcsolódott a városi létformával, így nem véletlen, hogy mindkettő a suméroknál született meg.

Államok, írás, írástudók az ókori Keleten

Az írás első formája képírás (piktográfia). Ez a rendszer minden nyelven olvasható, hiszen a konkrét tárgyak rajzaiból áll össze egy-egy szó vagy mondat. Később kialakul a fogalomírás (ideográfia), melyben a jelek  kezdtek elszakadni a konkrét képi magyarázattól. E folya¬mat elmélyülésével született meg a szó-, illetve szótagírás. A szótagírásban jelentés és hangalak különvált egymástól, a jelek már egy-egy hangsort képviseltek. Az ókori Kelet élenjáró régiói a felvázolt típusokat elegyítették. A kevés kivétel egyike az inkáké, akik bár fejlett társa¬dalomban éltek, csak az írás előzményének tekinthető cso¬mójeleket használtak. Ezek csak számok feljegyzé¬sére voltak alkalmasak, a zsinórok hossza, színei, a mellék¬zsinórok csoportosítása nyújtott eligazítást az olvasó szá¬mára. Az említett államok közös jellemzője a nagyfokú központosítás, a fejlett bürokrácia. Az írás mindehhez nélkülözhetetlen volt: a bejegyzések pontos és egységes érvényesülését biztosították (ural¬kodói rendeletek), máskor jövőbeni felhasználásra készültek (törvények, tudományos ismeretek), esetleg vallási szertartások lényeges elemei voltak (sírfeliratok). E bonyolult feladatok végzésére szakosodott az ír¬nokok társadalma. Ahhoz, hogy valaki e kiváltságos kaszt tagja lehessen, hosszú éveken át tanult valamelyik írnokiskolában. Ily mó¬don élesen elváltak egymástól a tudásból kirekesztet¬tek tömegei, és a jelrendszer ismerői. Ez utóbbiak nemcsak a kultúra birtokosaivá, de a hatalom része¬seivé is lettek, s nagy társadalmi megbecsülésnek ör¬vendtek. A tudás monopóliumának megőrzése mind az írno¬kok, mind az állam vezetőinek közös érdeke volt: ez¬zel is erősítették a tömegek feletti uralmat. Így az írásrendszerek a hagyományok fon¬tosságára hivatkozva masszívan ellenálltak az újításoknak, egyszerűsítéseknek. Az írnokok társadalmi helyzetét irigy¬lésre méltónak látták az egyszerű emberek, de az ural¬kodó körök magasságából nézve nem ked¬vező a kép. Kínában még a magasabb rangú hivatal¬nokok lefokozása, vagy a bambusznáddal történő ve¬rés is mindennapos dolog volt. Az írnokok tágabb értelemben vett társadalmának tagjai alkotó emberré váltak. A szűkebb műveltségű sumér vagy egyiptomi írnokokra ez kevésbé volt jel¬lemző, de a legmagasabban képzett kínai tudósok, művészek és diplomaták is voltak egyúttal.

Az írás demokratizálódása

A nagy keleti kultúrákhoz hasonló írásokat talált Arthur Evans angol régész Krétán. A sziget, mint fej¬lett kereskedelmi központ összekapcsolta Kis-Ázsiát Egyiptommal és a Földközi-tenger más régióival. Így alakulhatott ki keleties jellegíí beren¬dezkedése: a nagy palotaközpontok írnokok hadát foglalkoztathatták, akik az agyagtáblák tanúsága sze¬rint alapos könyvelési rendszert használtak. Az akhájok a görög szárazföldön hasonló úton ha¬ladtak, de náluk a papi és hivatalnoki réteg kevésbé volt fejlett. A mükénéi civilizáció bukását követő „sötét századok” az antik görög világ megszületéséig tar¬tanak. A görögök már betűírást alkalmaz¬tak. Az új írásrendszert a föníciaiaktól vették át, de már magánhangzókat is jelöl¬tek. Lényegében ezen az úton haladtak a rómaiak, akik latin ábécéjük alapjait az etruszkoktól és a dél-itáliai görög városoktól örökölték. A betűírás megjelenése óriási ugrást jelentett. Ez¬után kevés jel megtanulásával lehetett a tudás birto¬kába jutni, aminek következtében a korábbi keleti tár¬sadalmak kézműves jellegű írnokrétege eltűnt. A „tu¬dás demokratizálódása” jelentősen előrehaladt Gö¬rögországban, bár a társadalmi berendezkedéstől füg¬gően a folyamat poliszonként eltérést mutatott. Az athéni demokrácia el sem képzelhető szélesebb körű írásismeret nélkül: a Kr. e. 509-ben bevezetett osz¬trakiszmosz (cserépszavazás) intézménye maga is utal erre. Rómában hasonló a helyzet, hiszen a köztársaságban sok hivatal be¬töltésének feltétele volt az írástudás. Az írás ismereté¬nek széleskörűvé válását bizonyítja, hogy elterjedt szokássá vált írásos közleményeket intézni a néphez és magánszerződéseket kötni. A kommunikációs jelrendszer ismerete azonban egyik ókori kultúrában sem vált általánossá, mivel előnyeit elsősorban a teljes jogú polgárok élvezhet¬ték, másrészt sem a hellenisztikus, sem a római kor¬szakban nem volt állami szolgáltatás az iskolázta¬tás: az oktatás gondja és tehertétele a családokra hárult.

A tudás átörökítése
Az írásos ismeretek tárolásában fontos szerepe volt a könyvtáraknak. Mezopotámiában körülményes volt az agyagtáblák kezelése, az egyipto¬miak nílusi nádból készített papirusza alkalmasabb volt írásra és használatra. A maják és az aztékok ha¬sonlóképpen növényi rostból készítették papírjukat. II. Eumenész pergamoni király nevéhez kapcsolható az új íráshordó, a pergamen megszületése, amelyet borjú, kecske, bárány vagy birka bőréből nyertek, gon¬dos kikészítés után. A Római Birodalomban a két anyagot párhuzamosan használták, a papirusz csak a Kr. u. IV században szorult ki a könyvmásoló műhe¬lyekből. Időközben ugyanis megszületett a könyv, amely a rómaiak által „volumen”-nek nevezett tekercs¬formából a birodalom utolsó századaiban fejlődött kódexé. A megnövekedett tudásanyaggal párhuzamosan szaporodott a könyvtárak száma: a hellenisztikus korban, a nagy uralkodói központokban mindenütt feltűntek a kultúra ezen intézményei. Közülük az alexandriai volt a legjelentősebb, könyvtárosok, má¬solók hadával. Rómában bontakozott ki a könyvkereskedelem kiadók, másolást végző rabszolgák hadával és természetesen könyvesboltokkal. Azonban a görög-római világra is jellemző, hogy a kultúra áldásaiból kevesen részesültek. A Tiberis-parti városban a könyvgyűjtés inkább divat, a gazdagság másodlagos kifejezője.

Hírközlés az ókorban
Az információ áramlása szükségessé tette a hírközlés kiépítését. Különösen a nagy területű és centralizált államok fektettek nagy súlyt arra, hogy megoldják e problémát. Legkézenfekvőbb megoldás az elsődlege¬sen állami célú úthálózat kiépítése volt, ennek csúcsteljesítményeit produkálták a perzsák, a rómaiak vagy akár az inkák. A latinok a közforgalmi úthálózatot megfelelő díjazásért magánsze¬mélyek számára is elérhetővé tették. Mezopotámia és Egyiptom adottsá¬gai miatt a vízi utat részesítette előnyben. A hírek továbbításában mindenütt nagy szerepe volt a futároknak. Görögországban az olimpiák leg¬jobb hosszútávfutóit bízták meg ilyen feladatokkal. Rómában a kiváló úthálózat előnyeit kihasznál¬va lovasok vitték az információkat, parancsokat. A hírközlés másik nagyon fontos módja volt az ókorban a galambposta. Az in¬formációk továbbításának egyéb módozatait nagyfokú találé¬konyság jellemezte. Állítólag Trója elfoglalását jelzőtüzek rendszerével sikerült nagyon gyorsan az otthoniak tudomá¬sára hozni az ostromlóknak. A kor embere e próbálkozások során csak a fény és a hang ter¬jedésének természetes módoza¬taira építhetett. Így született meg a fáklyával történő táviratozás módszere. A hanggal történő üzenetküldés, hallótávolságra lévő őrszemek útján, még az előbbi módszernél is körül¬ményesebb volt.



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!