Önálló média-hatalmak

 A rádió

A XX. század elején a sajtó mellett új tömegkommu¬nikációs eszköz jelent meg: a rádió. Marconi 1895-ben elkészült berendezése, amely az elektromágneses hullámokat adattovábbításra használta fel, több tech¬nikai újítás révén juthatott el odáig, hogy általánosan elterjedjen. Mindebben az Egyesült Államok járt az élen, ahol már 1912-ben a Rádióadó Engedélyezési Törvény miniszteri jóváhagyáshoz kötötte az üzemel¬tetést. Az első világháborúban a katonai hírközlés ki¬váltságos helyzetet élvezett, olyannyira hogy a civil rá¬diózást megtiltották. 1920-ban megszületett a világ első kereskedelmi rádióállomása az USA-ban, és ugyancsak itt, különböző rádiótársaságok jöttek létre, mint ma¬gáncégek. A növekedési ütem ugyan a harmincas években csökkent, de a rádió a negyvenes évek első feléig az elsődleges médium. Európában az első rendszeres adások 1922—1923-ban indultak meg, de csak az évtized közepén, máso¬dik felében terjedt ki a legtöbb országra a rendszeres műsorszórás. Kontinensünkön a rádiótársaságok nem magánkézben vannak, hanem vagy teljesen állami vál¬lalatok vagy olyan részvénytársaságok, amelyekben az állam a főrészvé¬nyes. A hallgatóknak a szolgáltatások fejében előfizetési díjat kellett fizetniük. Az ötvenes évek végére Európában már 4-5 lakosra jutott egy készülék. Az USA-ban a reklámokra alapozódó szabad versenyes rádiózás jel¬lemző, így a nagyobb hallgatottság érdekében a műso¬rok elsősorban könnyed, szórakoztató jellegűek. Anglia más utat követ. A szigetországban hosszú ideig a gyár¬tók által fizetett adó és a hallgatók előfizetési díja fe¬dezte a műsorszolgáltatás költségeit. A rádió Angliá¬ban olyan közintézménnyé vált, amely kellő távolságot tartott a kereskedelemtől és a politikától. Az európai demokráciák inkább az angol mintát követték. Magyarországon 1925-ben kezdődött el a rádió¬zás. Az új média állami kézben volt, miniszteri enge¬dély szükséges a működtetéséhez. A készülékek be¬jelentés-kötelesek voltak és utánuk havi előfizetési díjat kellett fizetni. Egészen 1934-ig csak egy adó működik, csak ezután kerül sor a Budapest II. bein¬dítására.

A televízió

A televízió megszületéséhez meg kellett oldani egy fontos műszaki problémát, a kép felbontását, majd új¬bóli összerakását. Berlinben ez már 1931-ben sikerült, így a német fővárosban, 1935-ben elkezdődhetett a kí¬sérleti műsorszórás. A második világháború kitörése azonban a televíziózás átmeneti visszaesését hozta magával. 1945-től az USA-ban bontakozik ki az újabb fellen¬dülés. Ebben a rádiótársaságok jártak az élen (NBC, CBC stb.). A gyors fejlődést segítette, hogy a jelentős vásárlóerővel rendelkező módosabb polgárok az autó mellett a televíziót tekintették a legkívánatosabb áru¬cikknek. Mindennek következtében a készülékek árai folyamatosan estek, és 1949-es kifejlesztése után, 1953-ban már piacra került a színes tévé. A háborús veszteségek miatt Európában az új mé¬dia lassabban fejlődött ki, mint a tengerentúlon. Itt a rádiózáshoz hasonlóan az állam szerepe jelentős a te¬levíziózásban is. Nagy-Britanniában például a köz¬ponti állami televízió szerepét betöltő BBC (amely eredetileg szintén rádiótársaság) rendelkezett a mű¬sorszórás kizárólagos jogával, egészen 1952-ig. Hazánkban az USA-hoz képest még erőteljesebb volt a lemaradás, elsősorban a műszaki fejlődést aka¬dályozó importtilalom miatt. A kísérleti adások 1954-től indulnak meg, és a kísérleti jelleg csak 1958-tól szűnt meg. A készülékek gyártásában az Orion gyár járt az élen, amely 1955-ben fejlesztette ki az első prototípust, az AT-501-et.

Szórakoztatni, tanítani, irányítani

A nagy polgári rendszerekben a különböző médiu¬mok sajátos műsortípusokat alakítottak ki. A rádió¬ban a hangjáték mellett népszerűek voltak a hallgatóság körében a zenei sugárzások és a sport köz¬vetítések. A televízió is a rádió megteremtette alapok¬ról indult, és lényegében átvette annak műsorszerke¬zetét Így születtek meg az USA¬-ban a „szappanoperák „‚ a talk¬show-k (amelyekben érdekes vagy fontos személyekkel beszélget a műsorvezető), a zenei műsorok, a sportközvetítések. Az önálló, egyéni karakterű televíziós programok az ötvenes években jelentek meg; ilyenek például a tévéjátékok, a já¬ték- és kvízműsorok, a varieté műso¬rok. A közönség ízlésvilága olyan műsorszerkezet kialakítására ösz¬tönzött, amelynek gerincét nappal a szappanoperák és a kvízműsorok alkotják, míg este a talk-show-k, a szórakoztató filmek élveznek el¬sőbbséget. Európában az állami, közszolgálati adók kevésbé engedik érvényesülni a piaci érdekeket. Ennek megfe¬lelően például az angol BBC sem a rádióban, sem a televízióban nem sugározhat fizetett hirdetéseket. Ugyanakkor a gazdasági és profitérdekek mellett a médiumoknak szembe kell nézniük a politika oldalá¬ról fenyegető veszélyekkel. A USA-ban a rádió már 1928-ban közvetítette az elnökjelöltek kampánybeszé¬deit. Németországban a fasiszták Göbbels irányításá¬val a tömegek befolyásolásának, az Új ideológia nép¬szerűsitesének minden addiginál hatékonyabb formá¬ját találták meg az elektronikus médiában (néprádió-program). A két világháború között KOZMA Miiuós irányítása alatt a magyar rádió — szemben a korabeli sajtóval — igyekezett kivonni magát a politikai csatáro¬zásokból. A külpolitikai kérdések közül érthető mó¬don elsődlegesen az anyanemzet és a trianoni béke¬szerződés miatt elszakadt magyarság kulturális össze¬kapcsolásának feladata foglalkoztatta. Mindenhol fontos szerepe volt a rádiónak a köz¬művelődésben és az oktatásban. A nagy területű, szórt településhálózatú országok (Kanada, Ausztrá¬lia) a hagyományos iskolai keretek mellett, felhasznál¬ják az elektronikus médiumok nyújtotta lehetősége¬ket (távoktatás). Magyarországon a két világháború között KLEBELSBERG KUNO kultuszminiszter „kultúrfö¬lény”-programjában is kiemelt szerep jutott a rádió¬nak. Műsorának legérdekesebb darabjait a Rádiófőis¬kola, s 1928-tól a Rádió Szabadegyetem alkotta. (Igen színvonalasak voltak a komolyzenei műsorok.) Kle¬belsberg úgy tartotta, hogy a rádió „segítségével az egész ország egyetlen nagy tanteremmé alakul”.

Új kommunikációs lehetőségek, harc a piacért a médiumok között

A „híreket fogyasztó” közönség véleménye idővel egyre határozottabban megoszlott a tekintetben, hogy a médiumok közül melyikre figyel leginkább. Egy 1973-as amerikai felmérés szerint a lakos¬ság 48%-a a televízió, 21%-a az újságok, 10%-a a magazinok és 8%-a a rádió által közölt híreket tartotta legmegbízhatóbbnak. A médiumok egymást is sajátos mun¬kamegosztásra és alkalmazkodás¬ra kényszerítették. A rádió meg-születésével a sajtó a hírek közlése helyett inkább azok kommentáló¬sára, a háttér megvilágítására he¬lyezte a hangsúlyt. A negyvenes, ötvenes évektől az új kihívást a te¬levízió jelenti: a rádió nem tudván versenyezni a képi megjelenítéssel, háttérmédiummá válik. Miután megszületett és elterjedt a számítógép, az emberiség az elektronikus információ-feldolgozás korszakába lépett. Az első számítógép 1955 decem¬berében készült el az USA-ban. A rendkívül gyors fejlődés következtében az elektroncsövek, majd a tranzisztorok, integrált áramkörök és 1971-től a mikroprocesszorok révén egyre kisebb méretűek és egyre nagyobb teljesítményűek lettek a számítógé¬pek. A rádió, a televízió (és részben a sajtó) a technikai lehetőségek gyarapodásával mind kevésbé kötődött egy-egy országhoz. A sugárzás légköri viszonyoktól való függését és — elsősorban a televízió esetében —korlátozott hatótávolságát a távközlési műholdak al¬kalmazásával megszüntették (a folyamat 1958-ban kezdődött). Az információ a legértékesebb üzleti cik¬ké vált, amely mára a világ minden részébe eljuthat. A differenciálódás és egységesülés együtt van jelen a médiumokban. A helyi lapok, a helyi rádió- és televí¬zió-csatornák egy kisebb közösség tájékoztatását és szórakoztatását szolgálják. Másrészt olyan hálózatok születnek, amelyek a világ legtöbb országára kiterjesz¬tik befolyásukat.