A diákok jogairól
A diákok jogairól
Kötelességei és jogai a felnőttek mellett a diákoknak is vannak. Ezekkel élni nem is olyan egyszerű dolog. Próbáltad már? Olvasd el figyelmesen az alábbi történeteket, s vond le a megfelelő tapasztalatokat!
Diákjogi történetek
I. A diákoknak ezen a napon ez volt a 6. órájuk. Ma két dolgozatot is írtak, a levegőben szinte tapintható volt a tanárt és a diákot egyaránt kínzó félévzárás előtti feszültség. Alig várták már a felszabadító kicsengetést! Vége az órának! Néhány diák szinte a csengőszó pillanatában felpattant, jelezve ezzel is, hogy részéről vége is a munkának. Egyikük felállt, fejébe nyomta sapkáját s elindult kifelé a teremből, de megállította a tanár felcsattanó hangja: „Fiam, az órának akkor van vége, amikor én befejeztem a munkát! A csengő a tanárnak szól, nem a diáknak! Egyébként is micsoda bárdolatlanság tanítás alatt sapkát föltenni!” A „bűnös” sapka a tanári szobába került a többi elkobzott „iskolába nem való” tárgy mellé. A diák úgy gondolta, osztályfőnökéhez fordul az ügyben. Az osztályfőnök azzal az indokkal utasította el, hogy nem kíván az ügybe beavatkozni, mert így is elég személyes konfliktusa van az illető tanárral, s különben sincs vele beszélő viszonyban.
II. A diákok nagy örömére ismét beindult az iskolaújság. Azért is örültek ennek mert ebben az iskolában régi hagyományai voltak az iskolaújság-írásnak, de az elmúlt évben halódott az egész. Hol pénzhiányra hivatkoztak, hol olyan tanár nem akadt, aki szívügyének érezte volna a diákok óhaját, s vállalta volna „patronálásukat”. Az első néhány szám sikerén felbuzdulva a diákszerkesztők elhatározták: rázósabb témához nyúlnak. Így jelent meg az a cikk, amelyikben bírálták néhány tanáruk tanítási stílusát, megkérdőjelezve esetenként kellő szakmai hozzáértésüket, s a diákokkal való lekicsinylő, néha durva vagy megalázó bánásmódjukat. A hatás leírhatatlan volt, mint afféle váratlan bombarobbanásé, amely után pusztítás, értetlenség, döbbent csend marad. És persze áldozatok. Hogy esetünben kik voltak azok? Egyesek szerint a kipellengérezett tanárok, míg mások szerint az a két fiú, aki a cikket „elkövette”, s akiket fegyelmivel távolítottak el nem sokkal a történtek után. Ám az újság sem kerülhette el „végzetét”, ugyanis nevelőtestületi szavazással és határozattal megszüntették.
III. Közeledett a félév vége. A továbbtanulás esélyeit rontotta miden rosszul sikerült felelet vagy dolgozat. Nem volt hát mindegy, hogy milyen jegyeket szereznek. Tudták ezt a tanárok is, nemcsak a diákok. Bár nyolcadik éve edződtek már, mégis nagyon meglepődtek, amikor azzal állított be az utolsó órák egyikén a történelemtanár: akinek a magatartását nem találja megfelelőnek, annak nem ad lehetőséget a javításra.
