Füves puszták élővilága

A füves puszták a mérsékelt övben, a kontinensek belsejében helyezkednek el. Az élővilágra ható környezeti tényezők közül a csapadéknak elsődleges szerepe van. Az évi kevés csapadék mellett nem tud kialakulni a fás növényzet, ezért csak lágyszárú növények borítják. A növényzetnek kettős nyugalmi ideje van, a téli hidegben és a nyár végi szárazság idején.

Ezekhez a környezeti viszonyokhoz az egyszikű pázsitfüvek és a hagymás, gumós növények alkalmazkodtak a legjobban. A pázsitfüvek keskeny leveleinek nagy részét a lankadás ellen szilárdító szövetek védik. A hagymás, gumós növények a száraz és hideg időszakot a föld alatti szerveikkel vészelik át, majd a tavaszi és késő őszi időszakban virágoznak.

Az eurázsiai terület füves pusztáit sztyeppnek, az észak amerikait prérinek és a dél amerikait pampának nevezik. A területek kiválóan alkalmasak gabonatermesztésre, állattenyésztésre, így a mezőgazdaság háttérbe szorította a természetes élővilágot. A füves puszták termelő növényei a csapadék mennyiségétől és a talaj minőségétől függően változnak. A kevésbé csapadékos területeken a törpefüvű puszták alakultak ki. A csapadékosabb területeken a magasfüvű puszták évente elpusztuló növényei bőséges szerves anyagukkal jó minőségű humuszos talajt hoznak létre. E területek hőmérsékleti viszonyai is kedveznek a humuszképződésnek. Így a humusztartalmú talajszint az 1 méteres vastagságot is meghaladhatja. Ezt a kiváló termőképességű területet ma szántóföldként használják.

A füves puszták átmenetét az erdők felé az erdős puszta képviseli. Erre a részre az erdőfoltok és a füves területek váltakozása a jellemző. A táj képét a park jellegű tölgyesek határozzák meg. Összefüggő erdőségek csak a folyók partján alakultak ki. A füves puszták eredeti fogyasztói szintjét még a 19. sz. elején is elsősorban a nagytestű patás állatok jelentették. Ázsiában a vadlovak, Észak-Amerikában a bölények. Ezeknek a fajoknak ma is élő példányai védett állatok. A rágcsáló emlősök jobban elviselték az emberi beavatkozást, ezek ma is népes társulásokat alkotnak (pocok, ürge, hörcsög). A pampák legnagyobb testű növényevője a nandu.

Néhány, a tájra jellemző faj: pázsitfüvek: csenkesz (például pusztai) és árvalányhaj (csinos, kunkorgó – lásd kép) fajok; hagymások: jácint, tulipán, nőszirom.