Az ember szaporodása. Fogamzás, az embrionális fejlődés főbb jellemzői

Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek – hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka – ezek képezik az ondót. Lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalomkor a hímvessző megmerevedik, a hüvely síkos lesz. A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt és ingerli annak mechanoreceptorait. A reflexív a pénisz környékéről indul ki és a gerincvelő ágyéki szakaszára fut be (szimpatikus). Ondókilövelléskor átlag 2-3 ml-nyi ondó kb. 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül. Innen ostorozó mozgással jutnak a petevezetékbe, aminek felső szakaszában találkozhatunk az ovuláció során kiszabadult petesejttel.

A terhesség szakaszairól itt található részletes leírás.

Terhesség alatti hormonális változások

A sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ez az ösztrogén-, és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik. A magzatburok hormonja a 2. hónapban éri el a maximumát – a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon kimutatható általa a terhesség.