Hirdetés

Az ember szaporodása. Fogamzás, az embrionális fejlődés főbb jellemzői

7 perc olvasás
barefooted baby covering white blanket

Az élővilágban minden egyed a faj- és egyedfenntartásra törekszik. Az emberi faj fenntartása és további elterjedése, mint minden fajé, a szaporodás útján történik. Mivel az ember is váltivarú faj, két nem van.

Hirdetés


Hirdetés

A férfi nemi működés

Alapvető szerepe van a here páros szervnek – kettős működésű (Leydig-féle sejt). A herezacskóban találhatók, ami két lebenyből forrt össze – forradási nyom (anatómiailag megegyezik a szeméremajakkal). A serdülőkor után működése folyamatos. A here a magzati élet során alakul ki a hasüregben, majd leszáll a herezacskóba, maga után húzva az ondóvezetéket és maga előtt tolva a hashártya burkát. A hímivarsejtek a herék belső állományát alkotó herecsatornákban termelődnek, ennek folyamatosan szaporodó diploid őssejtjeiből alakulnak ki. Az érési folyamat végén, még mindig a herecsatornában, alakulnak át spermiumokká. Ennek a feji részébe kerül a sejtmag, benne az örökítőanyaggal, míg a nyaki részben a mitokondriumok találhatók (energiatermelés). A farki rész összehúzékony fehérjerostokat tartalmaz, amelyek összehúzódása és elernyedése hozza létre a farok ostorszerű csapkodását – helyváltoztatás. A hímivarsejtek az érés során a herecsatornák üregébe nyúló sok glikogént tartalmazó tápláló sejtekből (dajkasejt) veszik fel a tápanyagot. Az érett spermiumok a herecsatornák folytatásában a mellékherében tárolódnak (ez kb. 5m feltekeredett, csőszerű). A heréből a mellékherébe aktívan jutnak a hímivarsejtek.

A mellékhere csatornahálózata az ondóvezetékben folytatódik. Ez a páros, kb. 50-60 cm hosszúságú vastag falú (simaizom – perisztaltikus mozgás) cső a medence üregében egyesül az ondóhólyag (páros szerv a húgyhólyag mögött, fruktóztartalmú váladékot termel, melyet ejakulációkor a spermához ad) kivezetőcsövével, majd a húgyhólyag alatt elhelyezkedő prosztata (dülmirigy) mirigyes, páratlan szervébe érkezik. Ennek váladéka lúgos, tartalmaz aktiváló anyagot is (hímivarsejtek számára), kocsonyásító anyagai a levegőre kerülve működnek. Innentől már ondónak nevezzük a “váladékkeveréket”. A prosztatából kilépő húgycső a hímvesszőben folytatódik, majd annak végén nyílik a külvilágba. A hímvessző (pénisz) felépítésében a barlangos testek vesznek részt. Ezek szivacsszerű üreges rendszerét főleg simaizom alkotja, dús érhálózattal. Az elülső kiszélesedő rész a makk, melynek felületét idegvégződésekben gazdag, vékony, feszes bőr borítja. A makk és a test között árok van, ezt boríthatja fityma, itt vannak faggyúmirigyek, melyeknek váladéka felhalmozódhat. Nemi izgalom hatására az artériák összenyomják a vénát és telehordják vérrel a hímvesszőt – merevedés (erekció) – ez egy gerincvelői (keresztcsonti – paraszimpatikus) reflex.

A női nemi működés:

Petefészek páros szervének kettős működése – két rész: kéreg – tüszők, velő – erekben gazdag kötőszöveti állomány. A petefészket a széles méhszalag (hashártya kettőzet) rögzíti a méhhez és a medencefalhoz. A petefészek őssejtjeiből képződnek a petesejtkezdemények. Kialakulásuk azonban nem az ivaréréssel kezdődik és nem folyamatos. A petefészekben ugyanis még a magzati élet első hónapjaiban az összes petesejtkezdemény (diploidok) kialakul. Sőt a meiózis is megindul, de ez csak egy rövid kezdeti szakasz és majd a serdülőkorral kezdődően átlag 28 naponként egy-egy petesejt meiózisa befejeződik. A négy haploid sejtekből csak egy lesz petesejt. Az érett petesejtet a sejtmembrán határolja, akörül pedig egy átlátszó réteg, majd egy hámsejtekből álló külső burok. Tüszőrepedéskor ilyen formában kerül ki a petefészekből. A petefészeknek nincs saját kivezetőcsöve. Ovuláció idején a méhkürt rojtjai körülfonják a petefészket, hogy a petesejt biztosan a petevezetékbe kerüljön.

Ez egy redőzött nyálkahártya, felszínén csillós hengerhám van, falában izmok – perisztaltika. Folyadék van benne és ezt a csillók kifele áramoltatják. A petevezetékek a méhbe torkollanak. Ez egy körte alakú, kb. 7-8 cm-es, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő szerv. Belsejét ciklikusan változó csillós nyálkahártya építi fel. Alatta simaizom található. A méhüreg alsó elvékonyodó része a méhnyakon keresztül a hüvelybe vezet. Ez egy hosszú, izmos falú, tágulékony cső. Falát többrétegű laphám fedi. Nyálkatermelés jellemző rá – Bartholini-mirigyek (a hüvelybemenetnél). Nemi izgalom hatására fokozódik a nyálkatermelés, vérbőség alakul ki. Nyílását vékony nyálkahártyaredő, a szűzhártya szűkíti – első közösüléskor vérzés kíséretében megreped, majd nyálkahártya csomóvá zsugorodik. A szeméremrést közvetlenül a külvilágtól a kis szeméremajkak határolják el. Végükön helyezkedik el egy borsó nagyságú szerv, a csikló. Ez a hímvesszőhöz hasonlóan idegvégződésekben gazdag, barlangos felépítésű szerv. A szeméremrést kívülről a nagy szeméremajkak vastag zsírszövetű bőrredői zárják – a herezacskónak megfelelő, de nem nőtt össze.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!