Hirdetés

Szomorú versek

Szomorú versek – Csokonai Vitéz Mihály

amelyek írattattak nemes, nemzetes,
vitézlõ Fényes István úr halálának alkalmatosságával

Mikor a setét éj gyászos szövevényje
Ködébõl kiderûl a szép hajnal fényje,
Annál szebben hányja súgárait széjjel,
Mennél komorabb volt s rettentõbb az éjjel.
Mely elevenséget és víg kedvet kapnak
Mindenek, fényével a jóltévõ napnak:
Így, mikor a setét siralom võlgyébe
Bújdosunk az élet ezer veszélyébe,
Legfényesebb fáklya az Úrnak félelme,
Ezután járhat az emberi vak elme:
Ha a halál szörnyû árnyékába esünk,
Fényével megújít a Jézus, jegyesünk.
Az igazság napja tûndöklik ragyogva,
Fényes mennyországba jutunk ennélfogva.
A többi mind homály, mind köd, mind setétség,
Melybe félelem van elrejtve és kétség.
Egyedûl a Jézus s a mennyország fényes,
Melytõl fényesedik az ide zárt Fényes.
Esküdt Fényes Istvánt fedi e setét bolt,
Útazó, ezt illõ tudni, ki volt s mi volt?
Nemzé Fényes István Szabó Erzsébettõl,
De mind attól hamar megvála, mind ettõl.
Nagykõrös városa volt kedves hazája,
Melynek sok ideig tartá oskolája.
Onnan ide jõvén tudománnyal tele,
Itt két esztendeig zõld tógát visele.
Ezt hogy egy gondolat véle lerakatta,
Tanúló elméjét kalmárságra adta.
Mely hivatalban járt mely igaz lélekkel,
Bizonyíthatnám itt sok jó emberekkel.
Sõt derék eszének s igaz jóságának
E város nagyjai bõv példát adának,
Midõn nyolcvanhárom esztendõ folytába
Ûltették a hatvan személyek sorába,
Melybe sok hívatalt aszerént folytatott,
Hogy panaszt rá csak az írígy sem mondhatott.
Itt is talentomát vásárra úgy tette,
Hogy a nyereséget más is bõven szedte.
Mikor már egy hív párt keresni kívánna,
Itt is nyereség lett Hadas Juliánna,
Kivel míg tizenhat esztendõk telének,
Egymásba hány boldog napokat nyerének!
De mi is van ennél gazdagabb nyereség?
Kereskedõ ha jó, ha jó a feleség.
Mely bõv nyereségnek e’ lett interesse,
Hogy egy József fiát szûlt kedves hitvesse.
De mi is nagyobb kincs, mint ha van jó fia?
Arany feleségnek bõvséges lázsia.
Most már a nyavalyák fonnyasztó serege
Ráütvén, régólta volt ennek betege.
Kivált három héttõl fogva Jehovának
Sújtoló kezei rásúlyosodának.
Végre lövésére halálos nyilának,
Lelkét híven visszaadta jó Urának.
De akár életet ért is, akár halált,
Nyereséget mindég a Krisztusba talált.
Õ hát nyereségrõl így ment nyereségre,
Mígnem a Krisztushoz feljutott az égre.
De míg elkõltözne a fõldnek színérõl,
Íly búcsúzó szókat bocsát hûlt nyelvérõl:
“Szerelmes hitvesem, Hadas Juliánna!
Kõszív volna, mely egy özvegyet ne szánna.
Köszönti néma szám s e megmerevedett
Nyelv is prédikálja igaz hívségedet.
Törõld le könnyedet bánatos szemedrõl,
Jó az Úr, õ gondot visel életedrõl.
Bár most szép napodat felhõk fedezték be,
Ki fog még derûlni eged, vidám kékbe.
József! jó atyádat bennem elvesztetted,
De a legjobb atya megmarad melletted.
Csak az õ félelme járjon mindég veled,
Így a boldog partot örömmel megleled.
Mindezekhez hív légy és jó, hogy mindenek
Erántad egyenes szívet viseljenek.
Isten! ki könyörûlsz az árván s özvegyen,
Mindenható karod ezekkel jól tegyen.
E két gyámoltalant, óh! írd be könyvedbe
S atyai szárnyaid árnyékával fedd be.
Már karjaim közûl, kedvesim! menjetek,
Légyen a jóltevõ istenség veletek.
Véled, esküdt Hadas Sámuel özvegye,
Szathmári Mária, az ég e jót tegye:
Hogy míg élsz, életed folyjon békességbe,
Míg fõ boldogságot fogsz érni az égbe.
Fényes János öcsém, ki most is Pozsonyba
Kalmárkodván, nem tudsz semmit halálomba,
Haldokló számmal is szerencsédet kérem,
Áldjon meg az Isten, szerelmes testvérem!
Nagykõrösön lakó Fényes Erzsébetem,
Madár Péterrel neved emlegetem.
Áldjon meg az Isten minden boldogsággal,
Végre dicsõítsen örök mennyországgal.
Nemes tanács s nemes kommunitás s ennek
Tagjai, légyetek áldotti Istennek.
Isten hozzád nemes kalmári társaság,
Legyen óltalmazód a legfõbb uraság!
Engedj meg, ellened ha mibe vétettem,
Isten hozzád, én már mindent megengedtem.
Minden jóbarátim! s vérségim! reátok
Bõv áldás terjedjen, már Isten hozzátok!
Te pedig, fõldbõl lett testem, nyúgodj végre,
Míg lelkem felviszi Jézusom az égre.”
Ámen.

Az epitáfiumra metszve e’ volt.

Nemes Fényes István teste
Nyúgodalmát itt kereste,
Kit élni, óh mint kivánna
Párja, Hadas Juliánna
És Fényes István árvája.
De Fényes István atyjának
S Szabó Ezsébet anyjának,
Kiktõl Kõrösön született,
Utánok menni sietett,
De véle a boldog sereg.

1794. december 1.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!