Hirdetés

Hunyadi Ferenchez

7 perc olvasás

Hunyadi Ferenchez – Csokonai Vitéz Mihály

I. Ének

Ábrahámnak nagy jóságú istene!
A tebenned bízó szívnek mindene!
     Kitõl vagyon minden mozgás,
lehellet,
     Légy kegyelmes hadnagy kis néped
mellett.
Ennek Áronjával
És egész házával
     Lakozz mind éjjel-nappal;
Hogy ember dícsérjen,
Alleluját zengjen
     Házadban e fõpappal.

II. Ének

Dávidnak szent múzsája, ûlj ajakinkra nyelveddel,
Illesd meg a mennyekbõl csepegõ tiszta mézeddel!
     Pengesd, Úrnak egész háza! víg
Jedutumodat,
          Tisztelt
papodat,
          Hív
Áronodat.
     Leányi Sionnak
     Majd víg nótát vonnak,
     Cedruságat e megtisztelt fõre
fonnak.

Szent öröm fohászkodik Jéruzsálemnek ligetén,
Inneplõ muzsikával örvend papjának életén.
     A vígadó võlgyekbõl felhat s az
egekig ér,
          Így
mindent megnyér,
          Érted
amit kér,
Óh, mi is, a mai
Próféták fiai,
Hadd lehessünk e nagy innep lantossai!

III. Ének

Vígadj, szûz Pegazus! csergedezzen
     A hegyek alatt zuhogó szent
forrásod,
Víg nótát kettõzve zengedezzen
     Hunyadi nevén örvendõ
ekhózásod.
Szent hegyeink múzsái nevét hírdették
S azt az örök Hónornak köveire tették.
Zengjetek,
Ligetek!
Mély tiszteletet tévén érdemének,
Amelyet
Sok helyek
Tudósabb fiai tevének.

Az elmondott beszéd

Titkot énekelek, oly titkos esetet,
     Melyet csak poéta-elme
szemlélhetett:
Nekünk poétáknak mert a bé nem fedett
     Képzelés sok titkot esmérnünk
engedett.
Hatalmas képzelés! gerjeszd fel szikrádat,
     Lobbantsd fel elménkben világos
fáklyádat,
Amelynek fényénél láthassam azokat
     A testi szemektõl elrejtett
dolgokat!
Csak alig hanyatlott a komor éjtszaka,
     Melybe a borzasztó homály köde
laka:
A múló setétség ellankadásával
     Sárgúlt már a hajnal elsõ
világával;
De feljebb emelvén a rózsaszín fáklyát,
     Bontotta az édes álom gyenge
mákját,
Megszakadt ruháit szedvén szemem körûl,
     Igézõ orcáját vetette
tûkörûl,
Melybe mit mutatott egy szent fantázia,
     Te tudod, óh! mennybõl szállott
Uránia.
Mely látást csak alig tudna beszélni el
     Egy Krisztus lábánál ûlõ
Gamáliel.
Leszállott a Vallás – mennyei nevezet!
     Mely a mindenható szent Atyához
vezet –
Leszállott a Vallás. Óh, szentségek Atyja!
     Mennyei súgárral fénylett
ábrázatja,
Melynek szent felsége édességgel játszott,
     Rajta a Jehova négy betûje
látszott.
Méltóságos mellén az Urim Thumimmal
     Tûndöklött, két lángot-vetett
Kérubimmal,
S tisztelõ fényt vetett, kik látták, azokra;
     Mint emészthetetlen Mózes
csipke-bokra.
Derûlt benne szívet enyhítõ tekintet,
     Melyrõl vígasztalás lágy
balzsamát hintett.
Édes nyúgodalom ûlt szempillantásán,
     Felséges szelídség minden
mozdúlásán.
Ez az a szent követ az ég és fõld között,
     Mely hozzánk az Isten ölébõl
kõltözött.
Ez az a jóltévõ, melyet ha megvetünk,
     Életet hazudó halál lesz
életünk.
Ez jött le, s oly szent fény omla orcájáról,
     Mint Mózesnek, mikor lejöve
Sináról.
Leszálla s egy fényes felhõre leûle,
     Ruhája az égrõl a fõldig
terûle,
Melyet sok halandó tudományok fogtak,
     Alatta tisztelõ csókkal
mosolyogtak.
E’ jött le tisztelni azt a vídám napot,
     Melyben idvezlették sokan e
fõpapot.
Így szólott, s csak alig kezdettük hallgatni,
     Szent borzadás fogá lelkünket
meghatni:
Istennek hív papja! kit e nagy Sionnak
     Leányi tisztelnek egy kegyes
Áronnak,
Kinek szent érdemid az Úrnak házába
     Hosszas sorral vagynak metszve
sittim-fába,
Ki az Úr házában állsz hív szolgálatot,
     E néppel mindennap tévén
áldozatot,
Hogy még a te lelked az élõk fõldén él,
     Kedvesebb a sok száz lelkek
életénél;
Öröm van a mennybe, a fõldön vígadnak,
     Ég-fõld közt a sok száz
vivátok szaladnak.
Meglész, amit mindég kívántak mindenek,
     Mert az égre ilyen kérések
jöttenek:
Isten! a kegyesség jó bírája s atyja,
     Ezt esdekli sok száz szívnek
indúlatja,
Hogy tartsd meg sokáig kegyes püspökünket,
     Aki szent orcádhoz vezérli
népünket,
Az élet vizével legeltetvén nyáját,
     Hordozza a tõled írt törvény
tábláját.
Kerítsd körûl õtet minden javaiddal,
     Hordozd kézen fogva több
prófétáiddal,
Folyjon rá, mint drága kenet, szent áldásod,
     Hogy légyen házadat építõ
Esdrásod.
Egész nemzetsége e Lévi-fiának
     Légyen a nép elõtt szente
Jehovának.
Jábesi idõket érjen örvendéssel;
     Végre az egekbe ragadd fel
Illyéssel,
Ahol zengjen száján az a dicsõ ének,
     Melyet énekelnek a huszonnégy
vének.
Ilyen szók lebegtek az Úr zsámolyánál,
     Mely a Kérubimok rettentõ
vállán áll.
A Jehova hármat mennydörgött ezekre
     A változhatatlan végû
kérésekre;
A lelkes állatok trónussa dörömbölt,
     Alól, a felhõk közt a fõld s
tenger bömbölt,
Melyet a sikoltó lárma tisztelettel
     A forgószeleknek szárnyán
végezett el –
Így esett. Ti pedig mind, mind örüljetek,
     A Jehova lelke lakozik veletek,
Ád kegyes Abdiást, kegyes Esdrásokat,
     Törésre állt Mózest, istenes
papokat.
Ád szuperintendenst, amilyet csak kértek,
     Olyat, mint Hunyadi, akit már
esmértek,
Olyat, mint Hunyadi, s annál is bõlcsebbet –
     Bõlcsebbet? – mit mondok! – Már
nem szólok többet.
Ezt mondván, hirtelen eltûnt szemem elõl,
     Hosszan bársonyozván az eget
jobbfelõl.
Láttuk a felhõkbe miként bemerûle,
     S az élõ Istennek lábaihoz ûle,
Csókolván grádiccsát dicsõ trónusának,
     Háromszor kiáltott szentet
Jehovának;
Melyre a dicsõûlt lélek templomában
     Zengett a szent minden
szerafim szájában.
Trombiták harsogtak, a triumfus ének
     Hangjára az egek
öszverendûlének. –

Ezt láttuk; s csak azért jöttünk udvarodra,
     Hogy azt, amit láttunk, adhassuk
tudtodra;
Nékünk poétáknak mert a bé nem fedett
     Képzelés esmérnünk sok titkot
engedett.

IV. Ének

Ha valaha lefoly az a gyászos óra,
     Melyben maga, óh!
Maga Hunyadi megyen a koporsóra,
     Óh, keserves szó!
Halálát a népek siratják,
Gyászhalmát könnyekkel áztatják,
Rózsákat béhullatják,
     Maga zokog az egekig óhajtozó
     Jajjal az Ekhó.

V. Ének

Isten, légy a fõpapoddal,
Árnyékozd bé jóságoddal,
     Mint több kegyes prófétáidat.
Mint a Libánus võlgyére,
Forrásként áraszd fejére
     Onnan feljûl bõv áldásidat,
Míg az élõk fõldjét lakja,
Jóvoltod légyen sisakja.

1794


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!