Hirdetés

Szerelmes panaszok

Szerelmes panaszok – Csokonai Vitéz Mihály

Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom alája.
     Nyakamat vas lánca szorítja,
     Szívem siralomba borítja.

Nem nyughatom és csak epesztem
Magamat könnyeknek eresztem.
     Éjjel szememet le se zárván,
     Siratom bal sorsomat árván.

Mint a szomorú egek éjjel
Sírnak mezeinkre le széjjel,
     Hogy a nap súgári nem égnek
     Tetején a csillagos égnek.

Sírok, zokogok keseregvén,
Könnyem mellyemre peregvén.
     Mint gerlice párja tavasszal,
     Nyögök itt sok ezernyi panasszal.

Egek! óh egyedûl tireátok
Kérést panaszolva bocsátok.
     Jaj! enyhítsétek emésztõ
     Tüzemet, mert már megemészt õ.

Sok ezer búk terhelik éltem.
Egyet másikra cseréltem.
     Nincs vége az aggodalomnak,
     A bánatok annyira nyomnak.

Szánjátok, egek! nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat.
     Enyhítsetek állapotomban,
     Én tömjént gyújtok azonban.

Óh, mézzel elegy keserûség,
Kínnal teljes gyönyörûség!
     Óh, Vénus terhes igája!
     Hogy kell nyakam adnom alája.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!