Névnapra íratott versek
Névnapra íratott versek – Csokonai Vitéz Mihály
E tisztán tûndöklõ reggelének
Szájamból buzog ki íly tisztelõ
ének:
Az Úr, aki midõn fárasztjuk az eget
Kérésünkkel, reánk bõv
áldást csepeget,
Az, aki egyedûl az igaznak bére,
Légyen életednek örökös
vezére.
És minthogy itt olyan tengeren eveznek
Mindenek, amelyben sok százan
elvesznek,
Mivel a felhõkig felnõtt habok között
Lappangó kõszálba hajójuk
ütközött,
Míg néked két kezed a zajos tengeri
Habok közt a kórmányt két
kézzel tekeri,
Tiltsa a szeleket, melyek kirontanak
Helyekbõl s halomnyi habokat
hajtanak.
És ha mosolyog ránk… az öröm ege,
De holnap megdördûl a bú mord
fellege.
Aki ma az öröm könnyeit öntözi,
Holnap gyászruháját jajgatva
õltözi.
Az Úr tehát, aki életünk reményje,
Légyen életednek fogyhatatlan
fényje.
Engedjen éltednek, kívánom evégett,
Sokáig terjedõ, nestori
vénséget.
Végre ha nyugtató órádat eléred,
Adják meg az egek megérdemlett
béred.
