Hirdetés

A pendelbergai vár formája s megvétele

A pendelbergai vár formája s megvétele – Csokonai Vitéz Mihály

Ne csudáld, barátom, hogy e fellegvárnak
Mohos gyepûjére múlatozni járnak,
     Vizenyõs utcáit mindenek
vizsgálják,
     Körûlte forgódó elmével
strázsálják.
Hogy benne a bús bõlcs és a komor vének
Kétrét hajlott karddal próbákat tevének.
     Mert ez a testiség egy mulató
helye,
     A fõ gyönyörûség summája,
veleje.
Tán Epicourus csak ebbe tanított,
A gyönyörûségre midõn igazított.
     A természet szoros helyre
szerkesztette,
     Bájoló mínáit körûl
helyeztette,
Mert hol az út keskeny, és szoros a kapu,
A gyönyörûségre ott nem terem lapu.
     Amitõl leginkább el vagyunk
rekesztve,
     Azt szoktuk kívánni mindég
szív-epedve.
Két szép fehér márvány oszlop tartogatja,
Mozdúlásaival csendesen ringatja,
     Melyeken ha ésszel felfelé
cicázol,
     A gyönyörûségbe egészen
elázol.
Ha kínáltatsz ezen élet gyümõlcsével,
Láttatol bírni a világ mindenével.
     Felette a várnak terûl kies
halom,
     Melyet tapogatni csupa nyugodalom.
Feljebb csak látása két kis dombocskának
Már gyakorta elõ halált okozának.
     Fejûl, az épûlet pompásabb
díszére,
     Csupa remek dombot tettek
tetejére,
Sok ezer selyem szál lengedez körûle,
Mely a sík frontjáta fürtönként terûle.
     Úgy látszik, mint a hegy tetején
épített
     Fehér kastély elõtt sorba
kiterített
Pálma vagy jegenye karcsú derekával,
Játszi levelével, sugárzó ágával.
     Legfõbb kommendánsa a várnak itt
lakik,
     Külön szobácskába elõl
strázsáltatik.
Szolgái minden hírt bévisznek hozzája,
Mert ezekre nyílik dolgozó szobája;
     Két tündöklõ strázsa vigyáz a
lesekre,
     Szerencsés s kedvetlen minden
esetekre,
Mely ha játszódozva homállyal fogad el,
Jobb a vizitáló, hogy jókor szalad el.
     De ha ragyog, feljebb s alább
ugrándozik
     Fedele, kedvedre akkor
játszódozik.
Kétfelõl a posta-házak építtettek,
Kerek folyosóval körûl ûltettettek;
     Ahol a levelek, válaszok
szedetnek,
     A száguldozásra posták
rendeltetnek.
Az alja közepén ezen dombocskának
A tanácsház-ajtók rózsákból nyílának.
     A két piros ajtó lassú
csattanása
     A nyugodt csendes vér
elektrizálása.
Ez az értelemnek csendes muzsikája,
A szelíd nyájasság mulató hárfája;
     Itt bomlik fel a frigy, és béke
köttetik,
     Szapora csókokkal itt
pecsételtetik.
Maga a fellegvár középpontra épûlt,
Azért mulatozni aki belé készült,
     Hol alól, hol felõl igazgatta
útját,
     Míg megkóstolhatja ezt az
élet-kútját.
Most a két kis fejér oszlop bámúlása,
Majd a dombocskának s várnak csudálása
     Vezeti a kezet az ország útjára,
     A megelégítõ öröm forrására.
Kívûl a gyepûje, mitegy elvettetve,
Anglus kert formára fákból van ûltetve.
     A levegõ ege belõl igen nedves,
     Kár is, hogy sokaknak olyan igen
kedves;
Mert aki gyakran jár bele mulatozni,
Hamar andalgást fog magának okozni.
     Olyat kap hát ettõl ennek
kedvelõje,
     Amit az anglusnak szerez levegõje.
De mintha valaki súgdosna fülembe,
S egy morális görcsöt nyujtana kezembe.
     Hát a szita szemek, s a gyáva
gondolat,
     Éretlen, mindenre érzékeny
indulat,
A halovány ajak, a nyelv fakósága,
A mértéknél nagyobb gyomor forrósága,
     A stoicust mondva nem kínzó
podágra,
     Amely ha belékap, szakad ezer
ágra,
Test erõtlensége, a láb tántorgása,
Inak gyengesége, a bõr sárgulása,
     A fehérrel piros képnek
komorsága,
     Mind ettõl származik vad
bika-mordsága.
Azért idejére ki alig négy hat van,
Gyávább egy friss vérnél, kit meglép a hatvan.
     Hát még a hasmenés? hallgass,
szette-vette,
     Csak a rossz kakálást hogy elõ
nem vette.
Ezen a mord lélek igen megpirúla,
Alig hogy a horgas botjához nem nyúla.
     Nohát vessz magadba, Kátó így
felele,
     Elmehet dolgára, nincs is itten
helye.
Mit moralizál itt, és mit flektírozik
Philosophus bottal, és mit dorgálódzik.
     És õ is tám azért oly szomorú
szegény,
     Hogy az ostromlásba volt gavallér
legény.
Õ is, ha tûz kapott a piszkafájába,
Nem nyomta-é belé csávás dézsájába?
     No de szegény ördög tán
olyanról szóla,
     Aki, mint a kotló, le se szállna
róla.
Úgy belébolondúlt azon várvívásba,
Mint a piszkafázott macska a fingásba.
     Te pedig, barátom, élj vele
módjával,
     Hasznos orvosság ez egy kis
diaetával.
Nehogy ha a véred csendesen állana,
Mint a legfrisseb víz, egyszer megpállana.

*

Ezen kívánt várnak ilyen hát a tája,
Kies vidékének bájoló formája.
     De vagynak, melyeknek a pöfeteg
gomba
     Rongált várok vagyon már a sok
ostromba.
Mint a lucskos körtvély, magokba könnyeznek,
Melyeket a rothadt csatornák vizeznek.
     Csak a tulajdonos maga cémentezi,
     A légypökés ellen más nélkül
legyezi.
Amint telik tõle, önnön kristélyozza,
Ki- s béhorkadt farát köhögve fóldozza.
     Olyan büdössége, hogy tán
Gomorának
     Kénköves mennykõi mind
idehullának.
A Pontinai tó lehel ilyen szagot,
Ez is olyan, mintha éreznél maszlagot:
     Mint az Avernus tó fekete levébe
     A madár a büdös gõz miatt
reptébe
Belehull, úgy ebbe a balhák szédûlnek,
Dohos mocsárjába végképp elmerûlnek.
     Amely rothadt balzsam volt a
kicserzõjük,
     Annak büzhödt sárja lesz a
temetõjük.

*

Azon szép várakat amazonok bírják,
Bezzeg a törvényt is asszony-módon írják.
     Mert bár a vitézek alá
hódíttattak,
     Mégis sokezerszer másnak
átadattak.
Ilyen erõs várat már sokat szemléltem,
De a háborútól magam megkíméltem.
     De minthogy másokkal vitéznek
születtem,
     Szerencsét próbálni magamba
feltettem.
Egy várra találék, inték a strázsának,
Hogy jelentene bé a kommendánsának;
     Hogy már akkor tudta, mit akarnék
vele,
     Teljes örömömre eképpen felele:
“Minthogy nincsen ura, aki igazgassa,
Megegyezek benne, hogy az úr bírhassa.
     Csakhogy mit izennek alól, meg
kell várni,
     Így fogunk dolgunkba szerencsésen
járni.”
A két posta-házból mindjárt leszaladnak,
Sõt egy kevés tessék rövid választ adnak.
     Innen lefelé a tanácsházba
mentünk,
     Ahol kötelezõ írást
pecsételtünk.
Én így kötelezvén magam, hogy rontója
Nem leszek, sõt inkább megnagyobbítója.
     Õ is, hogy megesmér engemet
urának,
     Mindenkor enged, mint
parancsolójának.
Táncolt már az öröm minden katonámba,
Hogy így boldogúltam elkezdett munkámba.
     Készítém vitézim pompás
parádára,
     A várba akarván menni vacsorára.
Egy dobot üttettünk, trombitát fúvattnuk,
Büszke paripákon elébb ballagtattunk.
     Hát amint a két domb völgyébe
sétálunk,
     Egyszerre ellenség truppjára
találunk.
Kérdem, mi az? talám elfogatni jöttek?
Hát avantgárdámra vakmerõn ütöttek,
     Azon dombtetõkre már
felszalasztották,
     Kicsibe múlt, hogy a sort fel nem
bontották.
Egy miniszterné volt, Szemérem a neve,
Ki jámbor létére elleségem leve.
     Õ ugyan elõre már mindent jól
tudott,
     Mert a kommendánsnál velem is
alkudott;
De a többi tüzes miniszternék mellett
Õnéki többnyire csak hallgatni kellett.
     Ha enyím lesz a vár, bizonyosan
hallá,
     Néki úti fûvet kötnek talpa
alá.
Úgy is lett, hogy a vár kezemre kerûle,
Titkos lyukakon a várból kitérûle,
     Én pedig szeretném, ha még
meghódolna,
     Mert féltõ váramon lakat
gyanánt vólna.
Így bajos is, mert azt bé nem lehet zárni,
Minden komondornak szabad bele járni;
     Elsõbb simogatva kezdtem
kísérteni,
     De ezzel kevésre lehetett ám
menni.
Csak avantgárdával harcoltunk mindketten,
Hát az én vitézem egyszerre megretten,
     Mert tüzesen kezdtem én is
parancsolni,
     Seregén által kell akárhogy
rontani;
Akkor a lapjára mintegy maga vezet,
Láttatik nyújtani barátságos kezet.
     De mikor a várnak sáncaihoz
értem,
     Ott a boldogtalant meg hiába
kértem.
Végre fortélyokkal addig csalogattam,
Vitézit elfogván, hogy beszorongattam.
     Ekkor a nagyságos Kívánság
kijöve,
     Legfõbb tanácsosné egy
sálvétet löve.
A katonaságot mindjárt öszveszedte,
Vivát kiáltással seregem vezette.
     Kicsiny volt a kapu, le kellett
rontani,
     De elébb még maguk kezdték
megbontani.
A csatornákat is öszvegázoltattuk,
Vereses vizekkel a fõldet áztattuk.
     Mert a sok Indúlat nevû
lakosokkal,
     Akik látásunkra nem bírtak
magokkal,
Annyi volt a lélek, alig fért a várba, –
Tudom, nem volt annyi a bécsi határba.
     Mikor a két sereg együtt
verekedett,
     Belõl a bártyán a nép
kétségeskedett,
Ekkor, a tolongás- és a nagy lármára,
Csattantom acélom puskám kovájára,
     Talám nyolcszor lõttem,
mindnyájan elhaltak,
     Mert azelõtt ilyet sose
tapasztaltak.
Magam is elhaltam, megrúgván fegyverem,
Ájúlva, reszketve rendkívûl vert erem.
     Akkor kiváncorgék a várnak
szélére,
     Retten néztem puskám elrongált
csövére,
De a miniszternék meg utánam jöttek,
A bémenetelért meg belém kötöttek.
     Kedveztek, kivált a puskámat
forgatták,
     Bájoló szerszámmal úgy
megigazgatták,
Hogy megint bé kellett lövöldözni menni,
Kedvekért ezt talám hétszer kellett tenni.
     Már úgy megszûkûltem
töltésbe, fojtásba,
     Hogy csak két golyóbis volt a
patrontásba.
De már el is kopván a puskám kovája,
Végre csütörtököt adott a szerszáma.

*

Másnap a Rákosra gyûlést parancsoltam,
Hol szép színnel mindent magamhoz csatoltam.
     A vár-általadás törvényje a’
leve,
     Mit Állhatatlanság tanácsosné
teve:
Hogy a várból én is mindjárást kimenjek,
A várat rontani benne ne pihenjek,
     Vitézim bûzhítnék a levegõ
eget,
     Vagy tán szereznének francia
szõnyeget.
De mikor kedvem lesz benne mulatozni,
Ne merjen senki is akadályt okozni.
     Aláírja magát az Állhatatlanság,
     Hogy örökké légyen
másolhatatlanság.
Õ pedig azt mondja, hogy Pendelbergia
Minthogy nemcsak fõvár, de akadémia.
     A tudományoknak oly bõvibe
vagyon,
     Hogy más oskolákat mind felûl
haladjon,
Lehessen bémenni némely tanulóknak,
Kivált a nõtelen, friss tráncsírozóknak.
     Krutz kriminal! ezen nagyon
felborzadék,
     Haragomba ilyen erõs törvényt
adék,
Hogy vérontás alatt nem szabad bémenni
Senkinek, vagy lábát küszöbén bétenni.

*

De hidd el, barátom, sokan besuhannak,
Még bosszúságomra kuklival játszanak,
     A billiárd pálcát bátran
taszigálják,
     Mert a hûségtelen strázsák nem
vizsgálják.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!