Ferenc nevenapjára hamarjában készített versek

Feltetszett reggele Ferenc várt napjának
Ma, hogy a hajnalnak rózsái nyílának.
Tudom, hogy a múzsák e dicsõ reggelnek
Tisteletére víg hangon énekelnek.
Én is azért, bátor Pindus zõld halmára
Erõtelen Múzsám még nem sokat jára,
Elkezdem énekem, tudván, az isteni
Felség hogy Múzsámat fogja segíteni.
Mint mikor lovait a nap elindítja,
Lehasad az égnek fekete kárpitja.
A köd szemünket vakító homályja
Sehol kék egünkön helyét nem találja.
Vagy mikor egy felhõt érõ hegytetõnek
Zúgó üregibõl a szelek kijõnek,
A bolyongó felhõk egy seregbe gyûlnek
S kevés idõ alatt tõlünk elrepûlnek.
Így ma amely öröm hajnal hasadtára
Napodat elhozta, melyet szíved vára,
Ûzze el fellegét a komor bánatnak
S a gondoknak, melyek lelkedig béhatnak.
Az Úrnak ki, midõn fárasztjuk az eget
Kérésünkkel, reánk bõ áldást csepegtet,
Minden veszélyek közt mindenható karja
Töredék egy élted óvja s oltalmazza.
Lásd, adnak az egek gazdag tavaszt s nyarat,
Lásd, a sarlós Ceres miként izzad s arat.
Légy soká részese a szõlõ-nektárnak,
Melyet sok Bakhusok szomjúsággal várnak.
Végre ha e mostan felderûlt reggelnek
Éjjeli eljõvén, napjaid eltelnek,
Míg fagyos testednek készûl csendes sírja,
A boldogok közzé az Úr neved írja.