Csetneki pergõ

azaz olyan versek, melyekben a mostani kályhás mestereknek
nagyapjok s
egyszersmind tulajdonságaik feleségeikkel együtt világosan
lerajzoltatnak.
Írta a maga nemzetének hasznára, oláh nyelven, Gere József,
mostan
pedig a hazai törvényt tanúló ifjaknak kérésére néhány
lutheránus
auctorokból, u. m. Plautusból, Terentiusból és másokból
kétannyi
bõvítéssel magyar nyelven kiadta ns. Domonkos Major László,
a nyersi
prédiumban compossessor a leányágon. Írtam Mokcsában,
lúd-ólamban,
7-ber egyedik napján, azon esztendõben, melyben Tarpán a rõt
kutyát
megsajtolták.

Approbatio

Hanc pergöm cum rázogatnarem, nihil in ea cum VII.
conciliorum
decretis et Pariz Papai dictionario discrepantem deprehendavi;
quare ut in hanc mundum veniatur dignum existimavi. Dadavi in
Puszta Hoportyán 15. 7-ber 1802.

Lad. Cseresnyes
Censurator librorum.

*

Négy mestert esmertem széles e világon,
     Kettõt Ugocsában, kettõt a
Kúnságon.
Mondják, voltak ezek, de hamar meghóltak,
     Mag nélkûl a Styxhez már el is
patkóltak.
Hanem Szamár Pálnak maradt két magzatja,
     Ezen járt Bálám is, a próféta
atyja.
Ezektõl származtak a kályhás mesterek,
     Amint megmutatja fülök és
termetek.
Rá is ütöttek õk igazán apjokra,
     Ha nem hiszed, kérlek, vigyázz a
szavokra.
Úgy ordítnak ezek nagyapjok módjára,
     Hogy a kõtemplom is megrendûl
jobbára.
Az öreg asszony is szamarát siratja,
     Mikor a mestere szavát
meghallhatja.
Hát még a fülöket ha jól megvizsgálod,
     Hosszúnak, vastagnak, szõrösnek
találod.
Ha a kótát erõs hangon fújdogatja,
     Mint szamár, két fülét éppen
úgy mozgatja.
A fejek is olyan, mint volt Szamár Pálnak,
     Most is szamár-módra fekszenek
és állnak.
Csak ebben különböz szamár nagyapjátúl,
     Hogy nincs legyezõje, mint amannak
hátúl.
Tulajdonságokat ha belûl túrkálom,
     Restnek, ostobának, tunyának
találom.
Ha van köztök olyan, kit jól mozgat a vér,
     Ez nem csupa szamár, hanem lehet
öszvér.
Ha napjában kétszer megyen a templomba,
     Ezt is csap napszámból cselekszi
potomba.
Napközbe a cserét veszi a nyakába,
     Vagy komjával búvik a pince
lyukába.
Ottan isznak szinte félholtra éjfélig,
     Míg a tele hordó kong már éppen
félig.
E’ bodnár lócsiszár, amaz kerékgyártó,
     Ez hársszéket csinál, amaz
gyertyamártó.
Ez halász, a’ pedig urával agarász.
     Ez ha kancát talál, mint mén
úgy nyiharász.
A vénje közûlök az urak csatlósa,
     Az ifja szüretkor a szõllõt
tapossa.
Némelyik cérnára fûzi a kopókat,
     Amaz a vásárra hajtja a tinókat.
Egyik csizmadia, másik esztergályos,
     Az oskolára szánt óra
egy-fertályos.
Már ha egyszer bemegy egy nap classisába,
     Az elég, mert mindjárt hívják a
konyhába,
Hogy süssön malacot az urak számára,
     Vagy a konyhán egyet üssön a
kutyára.
Semmi gondja nincsen otthol skólájára,
     Ha lova van, inkább vigyáz a
lovára.
Vagy hogy az uraknál dícséretet nyerjen,
     Néha pedig, hogy még kasszát is
seperjen.
Most pagát vagy két szem van a figyelembe,
     Vagy az ostáblánál ûldögélnek
szembe.
Ezzel a menéssel mest’ uram megtére,
     Így már pallérozott a Szamár
Pál névre.
A gyermekek tökön maradnak azomba,
     Jármiba, Kocsordon, Rásomba és
Somba.
Ezek többnyire mind papmaró farkasok,
     Ki is telik tõlök, mert igen
ordasok.
Ha olykor borozik a bíró komjával,
     Papját sértegeti átkozott
fogával.
Irígyli a papnak ha van valamije,
     Azért is mocskolja, ha nincsen
semmije.
Azt akarná Balás, olyan becsûleti
     Volna, mint a pápák kettõs
tiszteleti.
Ha azt a szent könyvbûl ugyan nem tudjátok,
     Hogy Bálám prófétát hordozta
apátok.
Ha akkor engedett neki az apátok,
     Hát ti, vemhék, hozzánk oly
rosszak volnátok?
Bálám a szamarát jól meg is döngette,
     Hogy magát alatta hasára
fektette.
Még ma is megmaradt az a relatio,
     Mert pap és szamár közt nagy a
distinctio.
És ha most ellhetne a fekete Bari,
     Így hajtna titeket: Ari, cofel,
ari.
Tudatlanságtokat hát ha fontba vetem,
     Oly vastag, hogy magam rajta
elnevetem.
Ha a gyermek mondja Ámen, Miatyánk, sat.,
     Így korrigáljátok: nem úgy te,
hanem sát.
Sok köztetek még a vallását sem tudja,
     Mégis magát derék embernek
hazudja,
S ha egy-két prediktet el tud kiabálni,
     Már hiszi, hogy papnak fogják
invitálni.
A Hiszek egy Istent úgy hiszik merda Tóth,
     Hogy Pilátus írta aki tiszttartó
vólt.
Sõt a Miatyánkról azt hiszik Lónyában,
     Hogy azt Ésaiás írta volt
Hágában.
A Decalogusról Barján is akként szólt
     József császár elõtt, hogy az
sohasem vólt.
Hanem õ vette azt elõször ususba,
     Õ is adatta ki Lagmacon typusba.
Domján Gergely azt elhitette magával,
     A Graduált írta Mózes
Déborával.
Egy catechesist is mutat a házánál,
     Melyet Holofernes írt vala
Várnánál.
Futó protestánsnak Cicerót állítja,
     Ebbõl a prediktet most is
írogatja.
Héti könyörgését Phaedrusból csinálta,
     Mert hiszi, hogy Esdrás azt
coramisálta.
Zeher Leviathánt a Lévi fiának
     Hiszi, Behemótot a Bálám
atyjának.
A nagy cethalat is gondolja városnak,
     Canis calcariást Párizsba
vámosnak.
Négy evangelisták közûl egynek mondja
     Struccmadarat, melynek fiára nincs
gondja.
Szabó Mózes is azt állítja valóba,
     Hogy a Fiastyúkot látta
Petrahóba.
S azt mondja, hogy már a Göncöl szekerébõl
     Lehullt a marokvas a két
tengelyérõl.
Kõszegi a holdban Dávidot képzeli
     Hegedûlni, azért õ is azt
míveli.
Ivots Éden kertét hiszi auctornak,
     Baruchot Miskolcon legelsõ
kántornak.
Azt tartja Nagy Laci hit ágazatjának,
     Júdás kommendánsa volt Belgrád
várának.
Jóbról is azt hiszi, hogy ez a szent író
     Arábiában volt elsõ
szolgabíró.
Beírták a Nyírbe azt is a Credóba,
     Hogy a feltámadás kezdõdik
Kállóba.
Úgy hiszik Ungvárba, Borsodba, Tornába,
     Hogy egy ugrást eljárt szent
Tamás Kánába.
Hámánról azt hiszik Szatmár vármegyébe:
     Scholarum director volt Gósen
fõldébe.
Azt állítja Gömör, Zemplén Ugocsával,
     Hogy Kám a vásárra járt
makrapipával.
Az ér Duna mellett lakozó fráterek,
     Erõsen állítják a kályhás
mesterek,
Hogy ama nagyhírû két conciliumok
     Mikor öszvegyûltek, e’ volt a
plánumok,
Hogy jól megmérjék az efézusi határt,
     Hogy a pap és mester, kántor ne
valljon kárt.
Bihar ezt bevette hit formulájába,
     Farahó professzor volt volna
Lejdába.
Sõt az is megtörtént Bereg vármegyébe,
     Hogy egynek fia lett s azon
hevenyébe
Az ott levõ pappal megkereszteltette,
     Mathesisrõl keresztnevén
neveztette,
Mert õ azt gondolta, hogy Máté nevétõl
     Jön ki a Mathesis, mint ág
gyökerétõl
És így ha cátéból lehet Catechesis,
     Miért ne Mátéból szinte úgy
Mathesis.
Hát tovább õkemék tudnak-é deákúl,
     Õk a deák szókat forgatják
fonákúl.
Mikor Ivo napján Tarpán öszvegyûlnek,
     A szilvoricától jól
nékihevûlnek:
Akkor a Pyritest egyik conjugálja,
     Másik casusokra amo-t
declinálja.
Bibo perfectumát egyik mondja: bibsi;
     Másik corrigálja s azt mondja bibibsi.
Ezen deák szókat: Salmonem, capite.
     A madai mester így kikerekíté:
A Salamon zsidót mindjárt megfogjátok,
     Adós árendával fogságba
tartsátok.
A berceli mester pedig ezt a verset
     Magyarúl kitévén, mondott ilyen
nyerset:
Talia cantantur fumoso mense Decembri.
     Így énekelnek a füstös
Debrecenbe.
Pányokba nézd fejét a füstös fickónak,
     Már azt béfogadnák bízvást
rudas lónak.
Téged a természet formált kauklernek,
     Ugyan hát mért álltál te mégis
mesternek?
Nincs nagyobb imposztor három vármegyébe
     Nálad, ezt úgy tartják nálunk
Kemecsébe.
Csizmadia volt rég Enyedi, de hitvány
     Csengertótfaluba mester, nincs
tanítvány.
Az öreg Szilágyi a nagy Krokodilust
     Prófétának tartja, mely lakja a
Nilust.
Mondja, Jób írta a kalendáriumot,
     Pápaszemen nézte a gönci
templomot.
Nagypénteket kérdik a hallgatók Lökön,
     Melyik napon lészen? felel:
csütörtökön.
Ilyenek, látjátok, a kályhás mesterek,
     Ugyan hogy tanúlna ezektõl a
gyerek?
Az ilyen gyermekbõl lész a rossz hallgató,
     Tolvaj, káromkodó, végre
gyújtogató.
Mikor vallásokra õket nem tanítják,
     Kézenfogva ekként pokolra
taszítják.
Currenst hozzatok már, mert sokat írtanak,
     Hogy tanúlgassanak, mást is
tanítsanak.
De mint a cigánynak, úgy nékik sem használ,
     Amit belõlrõl a hosszú levél
diktál:
Hanem csak úgy élnek, mint kasba a here,
     Ezt bizonyítja Lak, Dombrád és
Szemere.
Igazán mondja hát Igrici, Szalonna:
     Nem lesz a kutyából soha is
szalonna.

Feljebb is u. m. a Csákvári kolompban titulált

Kedves Komám Asszony!

     Meg sem gondoltam, hogy ezen
Csetneki-Pergõm ilyen hamar
elkészûljön; de minthogy reménységemen kívûl egy legényem
akadt,
Paskulidesz Mihály õkigyelmével hozzáfogtam, elkészítettem
nagy
üggyel-bajjal ugyan, mert az auctorokban elõfordúlt görög
és arabia
szókkal sok bajunk volt. Vegye hát kedvesen, Drága Komám
Asszony, és
adjon helyt neki,……… ott, ahol a nap nem süt. Több
munkám is
van készûlõfélben, a többek közt egy munkám Csengetyû
név alatt, mely
is az úri asszonyokat fogja kicsengetni. Ezzel maradok Mokcsán
7-ber
Egyed-igyad napján, szokott tisztelet mellett, a Kiadó