Chloé Dafnishoz

     Menjetek, kis szellõk!
menjetek,
Lelkem is Dafnishoz megy veletek,
Mondjátok: hogy Chloé már hevûl,
A Dafnis tüzétõl ég merevûl.
A szerelem szívem rejtekibe dong,
A keserû-édes mézbe zsibong,
Melyet szád rózsáiról szedett;
Ah! kár! hogy fúlánkkal mérgesedett!
Tele már szerelemrajjal mellyem,
Sok ezer fiait hogy neveljem? –
De hogy elaltassam sok fiát,
Jer, Dafnis! hints rájok ambróziát:
Csókjaid harmatján mind elûl,
Lassan zsibongó álomba merûl. –
Így emelem vígan fel karomat;
Így ölelem kedves Dafnisomat;
Így lelkedbe ontom lelkemet,
Életedbe öntöm éltemet;
Hadd nyíljon ága száz új bimbókkal,
Pirúljon muskatály ízû csókkal:
Majd közte az öszvenõtt ágaknak
Fészket a szerelmek madarai raknak.