Dafnis hajnalkor

     Szép hajnal! emeld fel
fõldünk felett
Az egek alatt tündöklõ szent fáklyádat;
Bársonyban idvezli majd napkelet
Az aranyozott felhõk közt szûz orcádat.
A madarak koncertjei tisztelnek már,
Sok fatetõn éneklõ fülemüle rád vár.
Jer, vedd el fényeddel
A még iszonyú égnek gyászruháját,
Hogy messze szélessze
A mord éj fekete homályát! –

     Felkél a rózsákból, s
illatozva
Emeli zefir nektárral tõlt szárnyait,
Harmatos csókokkal játszadozva
Csipegeti fel még alvó kis társait.
Már susog a fáknak tetején kerengvén,
Majd piperés rétünknek kebelibe lengvén.
Szárnyra kél a víznél
A több zefirek nyájas kisded rajja,
A nedves võlgy kedves
Szaggal tõlt liliomit nyalja.

     Rajta, kis szellõcskék!
szedegessetek
Violaszagot szárnyatok bársonyára,
Míg Chlóém fel nem kél, siessetek
Vele pihenõ mellyére s szácskájára.
Míg aluszik, játszodjatok édesemmel,
Majd ereit csiklandozzátok – fel;
Akkor súgjátok meg,
Hogy hajnal elõtt Dafnis már pihegett,
Sóhajtván szép nevét
Itt e kis patak ere megett!