Az estvéhez

Csendes este! légy tanúja,
     Mint kesergek én.
Szívemet mint vérzi búja
     Lilla szép nevén.
          Lágy
árnyékkal
     Szõjj be engemet
          S e
tájékkal
     Zengd keservemet.
Mert csalárd az emberekben
     Már a szív nagyon,
És az érzéketlenekben
     Több kegyes vagyon.

Csendes este! ah, tekints le,
     Nézd e bánatot.
Könny helyett szememre hints le
     Tiszta harmatot:
          Mert
elfogytak
     Régi könnyeim,
          Úgy
rámrogytak
     Szenvedéseim.
Nincsen, aki sírna vélem,
     Szánna engemet.
Így veszõdöm, míg leélem
     Kínos éltemet.

Csendes este! Már alusznak
     Mások édesen,
Vagy viszonti kedvbe úsznak
     Õk szerelmesen.
          Én
aggódom:
     Hát mit is tegyek?
          Nincs
más módom,
     Nincs hová legyek.
Édes este! ah, ne hagyj el,
     Zárj le más szemet,
És lakásodig ragadj el
     Innen engemet.

Csendes este! balzsamozd el
     Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd el
     Várt halálomat.
          Mert
fájdalmam
     Többre, többre nõ,
          És
nyúgalmam
     Senkitõl se jõ.
Lilla is midõn eszembe
     Ötlik, elhalok
S újra felfakadt sebembe
     Szinte meghalok.

Csendes este! ah, ne hozd el
     Még halálomat,
Kérlek, óh, ne balzsamozd el
     Gyenge kínomat.
          Inkább
áztasd
     Szûz szemed te is
          És
dupláztasd
     Kínom ezzel is.
Lilla vesztén sírdogálni
     Drága sors nekem,
Sírdogálva haldogálni
     Szép halál nekem.

1800. szeptember 20.