Hirdetés

Búcsúvétel

2 perc olvasás

Búcsúvétel – Csokonai Vitéz Mihály

Vitéz

Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
     Jaj be fájlalom,
     Kedves angyalom!
Hogy midõn boldoggá kezdtem lenni,
          El
kell menni.

Lilla

Akkor indúlsz hát el, csalfa lélek!
Amidõn már én csak néked élek?
     Bírod szívemet
     S itt hagysz engemet:
Ah, nem érdemel meg egy íly hívet
          A te
szíved.

Vitéz

Szívemet ne vádold, jól esmérted,
Most is hév tüzekkel ég ez érted. –
     A sors kísztet el
     Vas törvényivel:
Ámde semmi tõled el nem választ,
          Adj
jobb választ.

Lilla

Minden válasz erre megy ki nálom,
Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom.
     Hát, ha hívem vagy,
     Mellettem maradj,
Kõlcsönös részt vévén víg napomban
          S
bánatomban.

Vitéz

Err’ az útra is csak érted mégyek,
Hogy mind a kettõnknek hasznot tégyek;
     Mert egy nyomban jár
     A mi sorsunk már.
Hát szemed ne légyen olyan nedves
          Érte,
kedves!

Lilla

Megnyugszom; mert tiszta szíved látom,
Hordjon a szerencse, hû barátom!
     És e csók maga
     Légyen záloga,
Hogy szerelmem néked felfogadtam,
          Általadtam.

Vitéz

Kérlek, míg öledbe visszatérek…

Lilla

Értem – Én is tõled mást nem kérek.

Vitéz

Angyalom, szeress!

Lilla

Kincsem, meg ne vess!

Együtt

Mert lelkem csupán tetõled éled.
     Isten véled!


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!