Búcsúvétel
Búcsúvétel – Csokonai Vitéz Mihály
Vitéz
Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
Jaj be fájlalom,
Kedves angyalom!
Hogy midõn boldoggá kezdtem lenni,
El
kell menni.
Lilla
Akkor indúlsz hát el, csalfa lélek!
Amidõn már én csak néked élek?
Bírod szívemet
S itt hagysz engemet:
Ah, nem érdemel meg egy íly hívet
A te
szíved.
Vitéz
Szívemet ne vádold, jól esmérted,
Most is hév tüzekkel ég ez érted. –
A sors kísztet el
Vas törvényivel:
Ámde semmi tõled el nem választ,
Adj
jobb választ.
Lilla
Minden válasz erre megy ki nálom,
Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom.
Hát, ha hívem vagy,
Mellettem maradj,
Kõlcsönös részt vévén víg napomban
S
bánatomban.
Vitéz
Err’ az útra is csak érted mégyek,
Hogy mind a kettõnknek hasznot tégyek;
Mert egy nyomban jár
A mi sorsunk már.
Hát szemed ne légyen olyan nedves
Érte,
kedves!
Lilla
Megnyugszom; mert tiszta szíved látom,
Hordjon a szerencse, hû barátom!
És e csók maga
Légyen záloga,
Hogy szerelmem néked felfogadtam,
Általadtam.
Vitéz
Kérlek, míg öledbe visszatérek…
Lilla
Értem – Én is tõled mást nem kérek.
Vitéz
Angyalom, szeress!
Lilla
Kincsem, meg ne vess!
Együtt
Mert lelkem csupán tetõled éled.
Isten véled!