Zrínyi Miklós és a törökök kiűzése Magyarországról jegyzet

A török kiűzése Magyarországról

1683-ban a törökök Kara Musztafa, IV. Mehmed nagyvezíre vezetésével megtámadták Bécs városát. 1683 júliusában a török sereg ostrom alá vette Bécset, azonban a lengyel király vezette hadsereggel kiegészült keresztény csapatok 1683. szeptember 12-én támadást indítottak az ostromló török tábor ellen, ahol győzelmükkel felmentették a várost.
Az 1683-as sikertelen török támadás a nyugati hatalmakat is meggyőzte a törökök kiűzésének fontosságáról, majd 1684-ben XI. Ince pápa megszervezte a törökellenes Szent Ligát, amelyben a Habsburg Birodalom, a Lengyel Királyság, és Velence vett részt. Lotaringiai Károly és Savoyai Jenő vezetésével a Szent Liga seregei megindultak a Hódoltság felé, és 1686 szeptemberében felszabadították Budát.

Az 1687-es hadjárat fő hadműveletei a déli területeken zajlottak. Augusztus 12-én került sor a nagyharsányi csatára, amelyet második mohácsi csataként is számon tartanak. Az itt aratott győzelem az Oszmán Birodalomban belső válságot eredményezett, amelyet kihasználtak a császári seregek, és óriási területeket szereztek vissza, valamint több erődítményt is elfoglaltak. 1688-ban Bádeni Lajos elfoglalta Belgrádot, amelyet a törökök 1690-ben visszafoglaltak Kanizsa és Lippa mellett. Az áttörés 1697-ben következett be, amikor a nyugati frontról visszatérő Savoyai Jenő legyőzte a Tiszán átkelő törököket a zentai csatában.
Végül az elhúzódó harcok után megindultak a tárgyalások, amelyek eredményeként 1699-ben megkötötték a karlócai békét, amellyel a Temesköz kivételével Magyarország és Horvátország területei felszabadultak a török hódoltság alól.