Nagyhatalmak és katonai-, politikai szövetségek a századfordulón
Oroszország az 1848-as forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt, sőt Ausztriát is lekötelezte, így I. Miklós cár elérkezettnek látta az időt, hogy véghezvigye az oly régóta áhított tervet; hogy birodalma területét a Földközi-tengerig növelje. Így a cár háborút kezdeményez Törökországgal, a ,,keleti kérdésbe” azonban Anglia és Franciaország is beleszól, és megszállják a Krím-félszigetet (krími háború, 1853-1856). Miután az angol-francia-török erők elfoglalták Szevesztopolt az új cár, II. Sándor hajlott a megegyezésre, így az 1856-ban megkötött párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását.
Az 1800-as évek végén alakult ki az olasz egység. Itália területén az ókortól kezdve több-kevesebb különálló államszervezet létezett. A Pápai Állam létrejötte ketté vágta a félszigetet. A napóleoni háborúk idején jelentősen megerősödött a Szárd Királyság, Lombardia és Velence pedig osztrák fennhatóság alá került.
A XIX. század elején egyre inkább terjedő liberális és nacionalista nézetek hatottak azokra a forradalmárokra (pl. Garibaldi), akik próbálták elűzni az idegen hatalmakat Itália területéről. A szárd miniszterelnök, Camillo Cavour az osztrákok kiűzéséhez a franciák támogatását kérte (III. Napóleon), s így 1859 nyarán Magentánál és Solferinónál győzelmet aratnak felettük. Az ezután megkötött villafrancai béke kimondja Lombardia Piemonti Királysághoz való csatlakozását. 1860-ben csatlakoznak Közép-Itália fejedelemségei. Még ugyanebben az évben Garibaldi csapatai felszabadítják Dél-Itáliát. 1861-ben létrejön az Olasz Királyság, amihez az eddig hiányzó Velence 1866-ban, Róma 1870-ben csatlakozik. Így vált teljessé az egység.
A német területeken ugyan később indult az ipari forradalom, de annak üteme meghaladta az angolokét és a franciákét is. Legjelentősebb a széntermelés, az acélgyártás (Krupp-művek) és a gépgyártás, valamint a villamos ipar (pl.: Siemens- művek). Kívánatossá vált egy német egység létrejötte. Ausztria laza föderációval kívánta egyesíteni a német államokat (=nagy német egység), Poroszország pedig, Ausztria kizárásával tervezte az egyesítést (=kis német egység).
Otto von Bismarck kancellár színrelépésével Poroszország jelentősen megerősödött (leginkább katonai szempontból) (I. Vilmos a király). Az első konfliktus a poroszok és az osztrákok között Schelswig (porosz) és Holstein (osztrák) hovatartozása miatt alakul ki. 1866-ban a két hatalom között háború robbant ki, melynek során a Bismarck csapatai Königgrätznél döntő győzelmet arattak. A harcokat lezáró prágai békében Poroszországhoz csatolták az észak-német államokat, és Ausztriának el kellett ismernie a porosz vezetésű német egységet.
Bismarck háborút provokált ki a franciákkal, majd Moltke serege vereséget mért rájuk, Sedannál III. Napóleon is fogságba esett. Miután a dél-német államok is csatlakoztak Versilles-ban a német fejedelmek I. Vilmost német császárrá kiáltották. Ezzel megszületett az egységes Németország. Nem sokkal később Elzászt és Lotaringiát is hozzácsatolták.
Az Egyesült Államok folytatta a terjeszkedést nyugati irányba, 1850-re már egészen a Csendes-óceánig jutnak. A hatalmas új területek vonzották az európai bevándorlókat, így a népesség rohamosan növekedett. Hódít az ipari forradalom, gyors ütemben épülnek a vasutak.
A nyugati földek birtokba vételével járt az indián őslakosok elüldözése, akik életmódja annyira eltért a betelepülőkétől, hogy lehetetlenség volt beolvasztásuk a társadalomba. A harcok során rendre legyőzték, majd rezervátumokba kényszerítették őket.
Ellentétek alakultak ki az északi-északkeleti és a déli térség között. Északon farmgazdálkodás volt jellemző, és nem alkalmaztak rabszolgákat. Legfőbb kiviteli cikkük a búza lett, és az ipari forradalom is jobban elterjedt. Délen ültetvényes gazdálkodást folytattak, és rabszolgamunkát alkalmaztak. Jelentős volt a gyapot export.
1820-ban megszületett a Missouri-egyezmény, amely kimondta, hogy a jövőben a 36 o 30’-es szélességi körtől északra létrejövő államokban tiltják, a délre fekvőkben pedig engedélyezik a rabszolgatartást. A rabszolgaság intézményét a lakosság jelentős része ellenezte, így már a század elején megjelentek a feketék felszabadítását célul kitűző mozgalmak, az ún. abolicionista mozgalmak.
Lapozz a további részletekért