Mária Terézia és II. József uralkodása Magyarországon

Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta volna vonni őket az európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a magyar társadalomban.

II. József (1780-90)

II. József (1780-90): 1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, kalapos király volt, hogy ne kössék a magyar törvények. Nehezen kezelhető gyerek volt, nem kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a társaságot. Gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta az országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). Felsége Mária Izabella volt.

Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott, ennek jegyében 1780-ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát.

Megszüntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket) helyette tíz kerületet hozott létre. Központok: Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Buda, Pécs, Zágráb, Győr. A kerületek élére biztosokat állított. Megszüntette a főispáni címet is. Az alispán választását pedig ő maga gyakorolta.

Egyik legfontosabb rendelete az 1781-es türelmi rendelet, mely biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Betiltotta a „nem hasznos tevékenységet” űző rendeket (tanítás, gyógyítás), ezért lett az addig kolduló Bencés rend oktató rend. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782-ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. („fordított Canossa-járás”)

Mindent egységesíteni akart, ezért 1784-ben a birodalom hivatalos nyelvévé tette a németet. Kimondta a törvény előtti egyenlőséget és eltörölte a halálbüntetést. Csökkentette az úriszék (földesúri bíróság) hatáskörét. 1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javította a jobbágyság életét. Eltörölte a „jobbágy” elnevezést, megvalósította a szabad költözést. Lehetőséget adott az önálló hivatásválasztásra, a jobbágy foglalkozhatott bármivel, amivel akart. Ezekkel az intézkedésekkel gyakorlatilag megszüntette az örökös jobbágyságot.

Meg akarta adóztatni a nemességet is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden rendeletet visszavont, kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet.

II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok fejlettségére. Mindent egységesen akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék.