Magyarország gazdasága a XX. században

Gazdasági rendszerváltás

Az 1980-as évek második felében a szovjet típusú szocializmus csődbe ment. Gorbacsov és a pártvezetés teret engedett a közép-kelet-európai politikai és társadalmi átalakulásainak. Magyarországon az MSZMP elveszítette társadalmi támogatottságát, megerősödött az ellenzék. Amikor 1989 elején Pozsgay Imre nyilvánosan népfelkelésnek minősítette az 1956-os forradalmat, a Kádár-rendszer eszmei alapja összedőlt, majd az állampárt szétesésnek indult és a szerveződő új pártok vették át a vezető szerepet a politikai életben.

A gazdaságban elindult a spontán privatizáció: az állami tulajdon tömeges magántulajdonba kerülésének kezdetét, annak még pártállami keretek között kibontakozó 1987–1990-es szakaszát szokás nevezni. Ebben hazai és külföldi magánszemélyek és vállalkozásaik igen előnyös feltételek mellett, az állami vállalatok vezetésének segítségével, többnyire azokkal társulva szerezték meg az állam tulajdonában lévő vagyont. A spontán privatizáció során egyéni érdekek alapján használták ki az erkölcsileg ugyan elítélhető, de nem feltétlenül törvénybe ütköző lehetőségeket, a joghézagokat, a rosszul megfogalmazott törvényeket.

A rendszerváltás során a gazdaságon belül a legfőbb cél a szociális piacgazdaság kiépítése volt, vagyis egy piaci viszonyokon alapuló, de a visszásságokat állami beavatkozással tompító, a társadalom széles rétegei számára jólétet biztosító berendezkedés kialakítása. Ennek a magánosítás, vagyis a privatizáció volt az egyik lépcsője. Az állami ipari üzemek megszűnésével a hazai tőkehiány miatt elsősorban külföldi tőkéből valósultak meg az ipari beruházások, vagy a már meglévő iparterületek átalakításával (barnamezős beruházások), vagy új ipari parkok létrehozásával (zöldmezős beruházások). Az ipar területén az újra beinduló autóipar és az elektrotechnika vált jelentőssé a kilencvenes években. A mezőgazdaságban a tsz-ek bezárásával nem történ strukturális átalakítás, hiszen az újonnan kialakult kis magángazdaságok nem voltak versenyképesek.

A rendszerváltás utáni első kormány mozgásterét leszűkítették a megöröklött adósságok törlesztési kötelezettségei, a válságba került gazdaság és a hazai tőke hiánya. Így a piacgazdaság megteremtéséhez, a gazdaság talpra állításához elengedhetetlen privatizáció ellentmondásos keretek között ment végbe. Számos veszteségesen működő gyárat, üzemet bezártak és több százezren váltak munkanélkülivé. Ugyanakkor a piacgazdaság kiépítése során sokan jelentős vagyonhoz jutottak, így a növekedésnek indultak társadalmi szinten a szélsőséges vagyoni különbségek. Megkezdődött egy új hazai gazdasági elit kialakulás.

A gazdaság a kilencvenes évek második felére stabilizálódott, de kiszolgáltatott maradt a nemzetközi viszonyoknak. A stabilizáció érdekében fontos lépés volt az 1995-ben bevezetett Bokros-csomag: kiigazítási csomag, mely megmentette az ország fizetőképességét és a rákövetkező években helyreállt a magyar gazdaság megbomlott külső és belső egyensúlya, megteremtve a felzárkózó országokra jellemző gyors gazdasági növekedés újraindulásának alapjait. Az intézkedéscsomag ugyanakkor az életszínvonal jelentős zuhanásával járt.