Ipari munkásság helyzete és életmódja a XVIII-XIX. századi Angliában

Amerika 1783-as függetlenedésével Anglia jelentős gyarmattól, és így felvevőpiactól esett el. Ipari forradalom: a nemzetgazdaság egészében végbemenő robbanásszerű fejlődés, modernizáció, mely változásokat indít el a társadalomban, a demográfia, az infrastruktúra, a művészetek, a tudományok terén is. Az „önmagát gerjesztő növekedés” beindulásának is nevezik. Világméretű folyamat, mely több hullámban bontakozott ki. A munkásság 18-19. századi helyzetére az ipari forradalom első két szakasza gyakorolt nagy hatást:

1. 1325. 1. Klasszikus vagy első ipari forradalom (1760-as évek – 1870-es évek)
         2. Második ipari forradalom (az 1870-es évektől az I. világháborúig)

A klasszikus ipari forradalom elsőként azokban az országokban bontakozott ki, ahol már végbement az eredeti tőkefelhalmozódás, és a társadalmi, politikai életben forradalmak vagy reformok útján a tőkés viszonyok váltak meghatározóvá (Anglia, Franciao, Németalföld, É-Amerika centrum országok).

Szintén előfeltétele volt a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességének leküzdése, ami Angliában adott volt már a föld polgári tulajdonlásával. A 17-18. században a feudális kötöttségek után fokozatosan megszűntek a föld közösségi használatának maradványai is; a legelőket föltörték, a vizenyős területeket kiszárították. Takarmánynövényeket termesztettek Holland mintára, megnőtt az állatállomány; a földeket rendszeresen trágyázták. Megszűnt a nyomáskényszer teret engedve olyan növényeknek, mint pl. a burgonya. A legelők fölosztása a nagyüzemek kialakulásának kedvezett; a föld nélkül maradt parasztok mezőgazdasági bérmunkásként, bányászként vagy ipari munkásként dolgoztak tovább. Képessé vált a mezőgazdaság arra, hogy a csökkenő mezőgazdasági népességgel növekvő városi lakosságot tartson el: a mezőgazdasági termelés gyorsabban nőtt, mint a lakosság.

A jól működő hitelszervezet is elengedhetetlen feltétele az ipari forradalom kibontakozásának. (Angol Bank – 1694). A gyarmatok kifosztása is felgyorsította a pénztőkék felhasználását. A gazdasági fejlődés az állampolitika érdeke és fontos célkitűzése lett.

A hosszú távú fejlődés feltételei megteremtődtek már: a szabad munkaerő, a tőke, az elérhető nyersanyagforrások és a megfelelő felvevőpiac (háziipar elsorvadása, gyarmatországok). AZ ipari forradalom első hatása a könnyűipar/pamutipar-ban jelentkezett: ez volt a legnagyobb kereslettel rendelkező iparág. A találmányok korában (1760-1820) láncreakció szerűen keltek életre egymás után az új eszközök; fonó-, szövőgép, majd a gőzgép (1769. Watt; már 1698-ban megalkotta a gőzgépet Thomas Savery, Watt „csupán” tökéletesítette, és felhasználhatóbbá tette azt). A gépek és a gőz átalakította a munkahelyet, és új üzemformát eredményezett: a gyárat. A megnövekedett nyersanyag és munkaerő gyors szállítását a gőz ereje hajtotta mozdonyok és hajók tették lehetővé (közlekedés forradalma). A vasútépítés piacot teremtett a szén és a vas számára. A 19. század közepére Angliában általánossá vált a gyáripar; lehetővé vált a tömeggyártás, majd a szabványosítás és alkatrészgyártás lehetővé tette az eszközök javítását. Kifizetődővé vált a gépgyártás. Ugyanakkor a munkaerő iparba vándorlásával kibontakozott az agrárforradalom is: az ipari forradalom visszahatott a mezőgazdaság fejlődésére (gépesítés, vetésforgó, istállózás); a lakosság 150 év alatt ötszörösére nőtt (demográfiai forradalom). Ezzel a mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb munkáskezet igényelt. A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak; bérmunkássá lettek. Az új ipari központokba özönlő munkások nem mind találtak maguknak munkát. A kényszerből bérmunkássá lett emberek a gépeket, mint munkájuk elorozóit látták. Sok esetben kalapácsot ragadtak, és a gépeket összezúzták. A textiliparban a szövőgépek megjelenése tízezrek munkáját tette fölöslegessé. Az elkeseredés a lyoni selyemszövőket 1834-ben, a sziléziai takácsokat 1844-ben fölkelésbe hajszolta.

Átrendeződött a lakosság térbeli elhelyezkedése: városiasodás (urbanizásiós forradalom). A városi olcsó tömegcikkek eljutottak a faluba, ezzel tönkretéve a falusi kézművesipart. Az átalakuló gazdasággal új társadalmi rétegek keletkeztek: megjelent a vállalkozó; az ipari munkásság rétege; létrejött az egyelőre csekély létszámú középosztály. A polgári átalakulás után hiányoztak azok a törvények, amik a munkás jogait védték volna meg. A nagy munkaerő-kínálat miatt a bérek a létminimum alatt maradtak. Sokszor, ha gépek alkalmazása révén ők is el tudták végezni a munkát, nőket és gyermekeket dolgoztattak még kevesebb pénzért.