Ipari munkásság helyzete és életmódja a XVIII-XIX. századi Angliában

Korabeli „megoldás”-ként, a szabadságjogok védelmében mind a munkások, mind a vállalkozók szervezetbe tömörülését törvényben tiltották meg. Az ipari központokban kevés volt a lakás, az emberek összezsúfolva éltek, virágzott a prostitúció, pusztított az alkoholizmus. A gazdaságot az egész társadalom termelte, a társadalom jó része azonban csak morzsáiból részesült. A polgári állam erős, egyre szélesedő középosztályon nyugodott, aminek a számát sose érte el az ipari proletariátus mértéke. 1832-ben a választójogi reform választójoghoz juttatta a gyárosokat, amivel kiéleződött a viszony a munkaadók és a munkások között. A munkások felismerve a szervezettség erejét, szakszervezeteket (trade union) alakítottak. Küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért: 1836-ban önálló alkotmányjavaslattal (charter) léptek föl. A kibontakozó tömegmozgalmat chartizmusnak nevezték, mely kudarcai ellenére nagy előrelépés volt a demokrácia történetében. A munkások politikai tapasztalatokat szereztek a parlamentáris intézmények működéséről.

A negyvenes évekre gyári törvények születtek (pl. korlátozták a fiatalkorúak és nők munkaidejét). A társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok kiküszöbölésére Franciao.-ból kiindulva forradalmi eszmék jelentkeztek; a szocialisták a munkásokat forradalomra hívták fel. A munkásmozgalom kialakulására legnagyobb hatása Karl Marxnak és Friedrich Engelsnek volt. Marx ideológiája szerint a kapitalizmus pusztulásával megvalósul az osztály nélküli társadalom. Nézeteit Engels közreműködésével a Kommunista Kiáltványban tette közre.

A második ipari forradalom: A 19. század 60-as éveire új szakaszba lépett a fejlődés. A gazdasági fejlettség fő mutatója az acéltermelés lett. Új iparág a vegyipar, az autóipar és a villamosipar. Átalakult a gyáripar. Az új befektetésekhez szükséges nagyobb tőkét a megszaporodott részvénytársaságok szolgáltatták. A szabad piaci küzdelem gyorsan differenciálta szereplőit: a kialakult konkurenciaharcban csak a tőkék összeolvadásából keletkezett nagyvállalatok, a monopóliumok maradhattak talpon. A bankok is részeseivé váltak a termelő vállalatoknak; a banktőke és az ipari tőke összefonódott: kialakult a finánctőke. A monopóliumoknak számos formája volt: kartellek, szindikátusok, trösztök, konszernek, konzorciumok, holdingok. A társadalomban kialakult egy mérhetetlenül gazdag réteg, a „felső tízezer”; illetve tovább szélesedett a középosztály tábora. Az angol iparnak nem volt számottevő versenytársa, Anglia a szabadkereskedelmet szorgalmazta, lassan pedig kialakult London központtal az összefüggő világgazdaság.

A 19. század derekára Angliában a liberális polgárság érdekeivel összhangban megvalósult a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság. A szakszervezetek is szabadon tevékenykedhettek. 1867-ben a választójogi reform választójogot adott a kispolgároknak és a szakképzett munkásoknak. A társadalmi konfliktusokat a több évszázados alkotmányosságnak köszönhetően az intézmények reformjai révén sikerült megoldaniuk. A chartista mozgalom lehanyatlás és megszűnése után tovább erősödtek a trade union-ok. 1857-ben a világgazdaságot megrázó válság hatására Európa-szerte sztrájkok robbantak ki. Megalakult az angol szakszervezetek londoni tanácsa. A 60-as évek nagy kampányainak légkörében alakult meg Londonban, 1864-ben a Nemzetközi Munkásszövetség (Internacionálé). Ennek ideológiai alapja a brit szakszervezetiek, polgári radikálisok, anarchisták és baloldali szocialisták számára is elfogadható volt. Marx kemény küzdelmet folytatott az Internacionálé különböző irányzataival, amik tönkre is tették a szervezetet.

A 19. század végére új probléma jelentkezett: a népesség növekedése gazdasági növekedés nélkül. Ez a folyamat, a túlnépesedés részben az ipari forradalmakra vezethető vissza, illetve az orvostudomány fejlődésének következményeként a halandóság leszorítása; az emberek jobban és célszerűbben táplálkoztak. A városokban fokozódott a társadalmi elkülönülés: kialakultak az elegáns belső kerületek, a külvárosok munkásnegyedei és az elővárosok családias villanegyedei. Az embereket kétes hírű mulatók, kávéházak, sörözők várták.