Az Oszmán birodalom kialakulása

A birodalom két részének (Anatólia: ázsiai rész; Rumélia: európai rész) külön seregei voltak, amelyeket egy-egy beglerbég vezetett. A hadsereg főparancsnoka a ruméliai beglerbég volt.

A reguláris seregben 2 fontos fegyvernem volt:

• Janicsárok:
  • a központi szultáni sereg gyalogos, íjjal, később puskával felfegyverzett katonái voltak, akik szolgálatukért zsoldot kaptak;
  • jól kiképzett, fegyelmezett, gyorsan bevethető haderőt jelentettek; létrejötte I. Murád (1360-1389) idejére tehető;
  • vezetőjük a janicsáraga volt;
  • utánpótlásuk és kiképzésük: a török Porta kezdetben megtartotta a fiatalkorú hadifoglyok egyötödét, akiket anatóliai parasztcsaládoknak adtak dolgozni, amíg meg nem tanultak törökül; ezután laktanyákban kaptak katonai kiképzést. 1438-tól 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a janicsárság utánpótlására. Ekkortól vált ténylegesen félelmetessé a janicsárok serege: gyerekkortól harcra nevelték őket, tilos volt megházasodniuk, a harcnak kellett szentelniük életüket.
• Szpáhik:
  • a tartományok seregeinek nehézlovassága, akik szolgálataikért javadalombirtokot (tímár) kaptak;
  • parancsnokuk a szandzsákbég volt.

A seregeket a XV. században, II. Bajezid (1481-1512) uralma idején szerelték fel tűzfegyverekkel, ugyancsak ekkor vezették be a háború esetén fizetendő rendkívüli adót.

A hadiflottát II. Murád (1421-1451) kezdte el kiépíteni Bizánccal és Velencével szemben, de majd csak I. Szulejmán (1520-1566) korára vált ütőképessé.

Irreguláris alakulatok:

Könnyűlovasság (akindzsik) és gyalogság (azabok):

• feladatuk a felderítés, az ellenség és a lakosság nyugtalanítása volt;
• nem kaptak sem zsoldot, sem birtokot, csak a megszerzett zsákmányból részesültek.

A birodalom irányítása:

Az Oszmán Birodalmat a szultán irányította:

• a hadsereg főparancsnoka;
• vallási vezető (kalifa);
• legfőbb törvényhozó és bíró;
• rendelkezett a földek nagy részével, tisztségeket adományozott;
• lakóhelye Isztambulban a szultáni palota (Topkapi szeráj).

A szultán az államtanácson (diván) keresztül kormányzott:

• elnöke a nagyvezír, aki irányította a kancelláriát („Fényes [Magas] Porta”);
• tagjai: fő kancellár, hadvezérek, a ruméliai, illetve anatóliai hadbíró, és a ruméliai, illetve anatóliai kincstartó (defterdár)

A vallási élet irányítója: a főmufti (legfőbb vallástudós).

A birodalom igazgatása:

A birodalom két része:

• Rumélia: Dél-Balkán, azaz az európai területek;
• Anatólia: Kis-Ázsia.

A birodalmat tartományokra (vilajet) osztották fel, ezek élén a beglerbég vagy pasa állt, a tartományokat pedig kerületekre (szandzsák), élükön a szandzsákbég.

A tartományoknak volt helyi divánjuk, kancelláriájuk. Fontos tisztség volt a kádi, aki bírói feladata mellett birtok- és adóügyekkel is foglalkozott.

Földtulajdon és adózás:

A földek:

• túlnyomó része állami tulajdonban volt (ún. hász birtok);
• 10%-a volt örökölhető magánbirtok (ún. mulk – elsősorban az ázsiai területeken létezett);
• 15%-a „egyházi föld” volt (ún. vakuf).

A szultán az állami földekből a katonai és politikai tisztségviselőknek, hivatalviselésük idejére javadalombirtokot adott. 3 típusa volt:

• • timár-birtok: alacsony rangú tisztviselők és szpáhik;
  • ziamat-birtok: polgári, magasabb rangú tisztviselők;
  • (k)hász-birtok: vezírek, beglerbégek és szandzsákbégek kapták
• A javadalombirtokok nem voltak örökletesek, csupán jövedelemforrásul szolgáltak a hivatal vagy tisztség betöltésének végéig. Ebből eredően a „tulajdonos” nem volt érdekelt a racionális gazdálkodásban, a hosszú távú tervezésben – rablógazdálkodást folytattak.

A birtokokon dolgozó parasztok, a ráják (akik lehettek muzulmánok vagy más vallásúak is) nem voltak európai értelemben jobbágyok:

• földesuruk nem bíráskodhatott felettük;
• nem költözhettek szabadon, de telküket örökíthették;
• a földesúrnak és az államnak is adóztak.
  • földesúrnak: telekjáradék, terménytized, robot;
  • államnak: különféle illetékek (házasságkötéskor, örökösödéskor); fejadó (dzsizje, haradzs) – csak a nem muzulmán ráják fizették. Különleges adók: pl. 1438-tól II. Murád bevezette a janicsárság utánpótlására a gyermekadót (devsirme): 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a hadseregbe.

Az Oszmán Birodalom sajátosságai Európában:

Az oszmán-törökök általában alkalmazkodtak a meghódított ország berendezkedéséhez, vallásilag türelmesek voltak.