Az Olasz egység

Olaszország 1848 után

Az 1848-49-es forradalomnak Itáliában több célkitűzése is volt, így a polgári átalakulás mellett az ország egyesítése és a függetlenség kivívása is. A forradalmakat azonban leverték, és a polgári átalakulást kivéve a többi célt nem sikerült megvalósítani.

Alulról tehát elbukott a forradalom. A forradalom leverése után az egyesítést illetően 2 változat alakul ki;

• újból alulról, nemzeti forradalom útján. Ebben vezető szerepet szánnak Garibaldinak, és Mazzininek az Ifjú Itália mozgalom vezetőjének.
• felülről dinasztikus úton kell megvalósítani az egységet, itt vezetőszerepet szánnak a szárd-piemonti királyságnak, ahol liberális alkotmány lépett érvénybe, és ahol a helyi liberális nemességre és tőkésekre lehet ebben számítani. Az uralkodó Viktor Emanuel. Az egyesítés fő szószólója, miniszterelnöke Cavour. Ezen a részen a tőkés gazdaság is fejlődött.

Itália többi részén azonban továbbra is abszolutizmus volt a jellemző, északon Velence és Lombardia osztrák fennhatóság alatt volt, de a középső államokat is az Ausztriától való függés jellemezte.  A pápai állam az egyház világi hatalmát védelmezte, melyben III. Napólen francia katonái is segítettek. Dél- Itáliában a Nápolyi királyság a Bourbon uralom valósult meg.

Az olasz egység kialakulása

Ennek legfőbb akadálya Ausztria volt, ezért Piemontnak szövetségest kellett keresnie Ausztria ellen, ezt a franciákban találta meg. Ezért segített Piemont 15o.ooo katonával a krími háborúban. A háború végeztével 1858-ban megkötik a plombiersi alkut, melyben III. Napoleon vállalja, hogy 2oo.ooo katonával támogatja Piemontot. Ezért cserébe átengedik Napoleonnak Nizzát és Savoját. Cavuornak ezután már csak azt kellett biztosítania, hogy Ausztria nem kap támogatást sehonnan.

Eléri, hogy Oroszország semleges maradjon a háborúban, mert ezzel „visszaadja a kölcsönt” a krími háború miatt,  és törleszt Ferenc Józsefnek. A másik fél, akinek a semlegességét biztosítani kell  a német szövetség, benne Poroszországgal. Cavour tudja, hogy a német szövetség csak akkor nyújt segítséget egy másik német államnak, ha azt az államot támadás éri. Ezért el kell érnie, hogy a háborút Ausztria kezdeményezze, vagyis Ausztria legyen a támadó fél. Piemont ezért csapatösszevonásokat és hadgyakorlatokat tart a piemont- osztrák határon. Ezt Ausztria nem nézi tétlenül, ezért ultimátumot juttat el Piemontnak,  melyben követeli a hadgyakorlatok befejezését, ellenkező esetben háborút helyez kilátásba. Cavour csak erre vár, visszautasítja az ultimátumot, amit Ausztria ha nem akarja presztizsét elveszteni kénytelen elfogadni és háborút indítani.

Olasz-Osztrák háború

Ausztria hadat üzent Piemontnak és 1859-ben elkezdődött a harc. A piemontiak a francia segítséggel több győzelmet is arattak, melyek közül kiemelkedik a Magentánál és Solferinonál aratott győzelem. Ennek következménye: a Közép- Itáliai kis államok Párma, Modena, Toscana, Romagna alkotmányozó nemzetgyűlést hívnak össze, és elhatározzák, hogy csatlakoznak Piemonthoz. Ez a forradalmi lendület azonban megrémítette Franciaországot, mert nem volt érdeke egy erős, egységes Itália, egy földközi-tengeri vetélytárs létrejötte. Ezért Villafrancaban találkozik III. Napoleon és Ferenc József, és megegyeznek abban, hogy Velence továbbra is osztrák kézben marad, míg Lombardiát megkapja Franciaország. Franciaország egy év múlva felszabadítja Lombardiát, amit Piemontnak ad. A csalódott Cavour lemond. A csaták helyszínén magánemberként utazgató Harry Damont látva a rengeteg ellátatlan sebesültet, megalapítja a vöröskeresztet. Úgy tűnik tehát, hogy az olasz egység zátonyra futott. Most azonban Garibaldi forradalmárai lendítik ki az eseményeket a holtpontjukról.

Ezzel a pápaság világhatalma megszűnt, a Vatikán kivételével. Rómát az Olasz Királyság fővárosává nyilvánították, és az olasz egyesítés befejeződött.

Az egyesítés következményei

Az egyesítés után felgyorsul a polgári tőkés fejlődés, kialakult az egységes piac. Az új állam azonban régről öröklött gondokkal küszködött:

• nagy volt a különbség az északi és a déli terültetek között. Észak ipari, dél mezőgazdasági terület. Északon kisparaszti gazdálkodások jönnek létre, délen nagybirtokok.
• tőkeszegénység van
• legfontosabb nyersanyagokból behozatalra szorul

Mindezek ellenére a fejlődés ugrásszerű, különösen Észak-Itáliában, ahol hatalmas városok jönnek létre: Torinó- ipari központ, Genova- kereskedelmi központ, Milánó-pénzügyi központ.