Az ipari forradalom
Az ipari forradalom kibontakozása
Az ipari forradalom a XVIII. század utolsó harmadában, egyesek szerint 1769-ben (James Watt feltalálja a gőzgépet) elindult folyamat, ami elsősorban az iparban hozott robbanásszerű változást, de társadalmi, gazdasági és technológiai változások kiváltó oka is volt. Kiindulópontja Anglia volt, majd a XIX. században Európa többi országába – elsők között Franciaországba, Amerikába és Németalföldre – is megérkezett, és még napjainkban is tart.
Több oka van, amiért a forradalom Angliában jelent meg elsőként – a kirobbanáshoz szükséges kedvező hármasfeltételnek ugyanis ez az ország felelt meg a legjobban:
- Az óriási gyarmatbirodalom biztosította a nagy mennyiségű, olcsó nyersanyagot, munkaerőt és a piaci lehetőségeket. Körbehajózható szigetországként fejlett kereskedelmi rendszert tudott kialakítani (könnyebb az áru szállítása a folyóknak és a kikötőknek köszönhetően).
- A mezőgazdaság tőkés átalakulása már lezajlott. A vetésforgó és műtrágya használata miatt nőtt a mezőgazdasági termelés, majd a mezőgazdasági termékszerkezet is átalakult (pl: gabonafélék helyett takarmánynövény-termesztés). Fajváltások következtek be az állattartásban, így nőtt többek között a juhok száma, ez pedig a textilipar fellendüléséhez is vezetett.
- Valamint jól működő hitelszervezet alakult ki. 1694-ben megalakult az Angol Bank, így az emberek már befektetéseket tudtak létrehozni.
Könnyűipar
A klasszikus ipari forradalom vezető szektora a könnyűipar, azon belül is a textil/pamutipar volt, mivel a nehéziparnál olcsóbb tőkebefektetést igényelt és szinte korlátlanul rendelkezett olcsó nyersanyaggal. A gyarmatokból beáramló (főként Észak-Amerikából) hatalmas gyapotmennyiség feldolgozásához az új gépek feltalálása szükségessé vált. Az 1760-1820-as évekig tartó időszak a találmányok kora. John Kay repülő vetélője, James Hargreaves és Samuel Crompton fonógépe, valamint Edmund Cartwright szövőgépe – ami 50-100 ember munkáját tudta helyettesíteni – nagymértékben segítették a textilipar fejlődését.
Anglia ebből nagy haszonra tett szert, hiszen a ruhafélék kelendő cikkek, és a gyarmatai is rá voltak kényszerülve, hogy az angol ruhát vásárolják meg. Ennek következménye, hogy többek között Indiában a hazai textilipar teljesen visszafejlődött. James Watt korszerű gőzgépének feltalálása után (1769) az emberi és állati izomerő helyett az új energiafajták használatát részesítették előnyben, így többek között a szövő-és fonógépek is gőzerővel működtek.
Közlekedés
Mivel a megnövekedett mennyiségű nyersanyagot és munkaerőt a lehető leggyorsabban a feldolgozás helyére kellett szállítani, ezért a közlekedés fejlesztésére volt szükség. Fulton 1807-ben gőzhajót épített, majd megindultak a kísérletezések az első vasútvonalakon, gőzmozdonyokkal. 1829-ben George Stephenson megalkotta az első lokomotívot. Ezen találmányoknak köszönhetően a kész termék szállítása is felgyorsult. A XIX. század első harmadát a közlekedés forradalmának is nevezzük.
A mozdonyok, sínek és gépek gyártásának köszönhetően új technikák jelentek meg a fellendült vaskohászatban: a bányászat alkalmazni kezdte a futószalagokat, a Davy-lámpákat.
A nehézipar fellendüléséhez azonban szükség volt a textiliparban felhalmozott tőkére. A textilipar jótékony hatással volt a többi ágazatra, ezért húzóágazatnak nevezzük.
Társadalmi hatásai
A mezőgazdasági termelés átalakulása hatékonyabbá és kevésbé munkaerőigényessé tette az élelemtermelést, és a népességnek az a része, amely már nem tudott munkát találni a mezőgazdaságban, a városokba kényszerült, hogy az újonnan épült gyárakban keressen munkát. Ipari központ volt például Liverpool, Manchester és Birmingham. London belvárosa banki, kereskedelmi és hivatali központtá vált.
Az új iparágak és a tömegtermelés egy ideig felszívták a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőt, de a kialakult munkaerő-felesleg először olcsóbb munkaerőhöz, majd munkanélküliséghez vezetett.
Az angol vállalkozóknak az volt az érdekük, hogy minél kevesebb munkabért kelljen fizetniük, így az emberi munkát lassan a gépi erő váltotta fel, valamint gyermekmunkásokat alkalmaztak. A munkások féltek munkahelyük elvesztésétől, ezért a gépek ellen fordultak – ezek voltak a gépromboló mozgalmak (luddizmus).
Az első munkás szakszervezetek sokáig tiltottan működtek. Később tárgyalásokat folytattak a tőkésekkel a bérrel és munkaidővel kapcsolatban, továbbá a munkakörülményeik javításának érdekében. 1824-re épültek ki ezek a valós munkás szakszervezetek.
Az érdekérvényesítés szervezett formájaként jelentkezett 1836-tól Angliában a chartizmus mozgalma. A chartisták új alkotmánytervezetet küldtek a parlamentbe, amit ott azonban visszautasítottak. Céljaik közé tartozott a választójog bővítése, a munkásszervezetek követeléseinek teljesítése és munkásképviselők létezésének engedélyezése. A mozgalom következményeként a gyermekek és nők földalatti munkateljesítését eltörölték és bevezették a 10 órás munkaidőt.
Az átalakuló gazdaság új társadalmi rétegek keletkezését eredményezte. Kialakult a polgárság sajátos típusa, a vállalkozó, és megteremtődött a bérmunkásréteg. Az új termelési keretek létrehozták a középosztályt. Jelentős volt a lakosság számának növekedése (demográfiai forradalom: Anglia lakossága háromszorosára, az USA lakossága 12-szeresére nőtt).
- Vállalkozó: ők álltak a társadalom élén, ők a nagypolgárok. Gyártulajdonosok, banktulajdonosok, nagykereskedők és részvénytulajdonosok. Kiszorították a nagybirtokos arisztokráciát.
- Középosztály: megélhetésüket a fizetésük adta, az elit nagyobb fizetést kapott (orvosok, jogászok, mérnökök, középmanagerek, a közigazgatás vezetői, egyetemi tanárok, kis-, és középüzemek tulajdonosai).
- Munkásság: egyre nagyobb tömeget tettek ki, a városokban éltek. Színes csoport: fehér galléros munkás (szakmunkás, tanult); betanított (napszámos). Elindultak a szakszervezetek, melyeknek céljuk a munkásság helyzetén való javítás volt.
Hatalmas méreteket öltött a városiasodás. A folyamatosan növekvő lakosságszám miatt új építkezésekbe kellett fogni. Kialakultak a kert-és külvárosi részek. A kertvárosi részeken a középosztály és a tehetősebb réteg tagjai éltek, míg a külvárosban a munkások. Ide épültek a gyárak és a munkásnegyedek. Az életszínvonal a külvárosban rossz volt; a negyedek zsúfoltak és koszosak voltak.
Javultak a higiéniai viszonyok, bővítették a csatornákat, elvezették a szennyvizet, az ivóvíz tisztult. Semmelweis Ignácnak köszönhetően csökkent a csecsemőhalandóság (bevezette a klórmeszes fertőtlenítést), és az orvosi ellátás is javult, csökkentek a járványok. Ezek hatására nőtt az átlagéletkor (25 évről 47 évre).
Lapozz a további részletekért