Hirdetés

Az amerikai polgári forradalom

8 perc olvasás
U.S.A. flag with pole

Az amerikai polgári forradalom

Az USA létrejötte

Az 1774-83 között zajló függetlenségi háború során jött létre. Területe Angliától, Franciaországtól, Spanyolországtól, Oroszországtól, Mexikótól átengedett, átadott, vásárolt, vagy háborúval szerzett föld. Az 1830-ban kötött Missouri-egyezmény értelmében a 36. szélességi foktól délre engedélyezik a rabszolgatartást.

Hirdetés


Hirdetés

Észak és Dél eltérő fejlődése

Az Egyesült Államok atlanti partvid­ékén, Angliával szinte egy időben, végbement az ipari forra­dalom. 1860-ra – a világtermelés 15%-ával – az USA már a negyedik ipari hatalom. A hajóépítés és a könnyűipar mellett kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág. Északon ugyanis a fejlődés egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt. Amerika gyors fejlődését legjobban a vasútvonalak hosszának növekedése szemlélteti. A vasút kapcsolta be a távoli földeket a világpiac vérkeringésébe. A vasút civilizálta a „vadnyugatot”, a vasút hozta a kivándorlók tömegeit. A lefektetett sínek hossza 1870-ben elérte az 50 ezer mérföldet. Ez nagyjából annyi, mint Európa összes országának vasútja. Az amerikai Délen az ültetvényes gazdálkodás vált uralkodóvá. Az ültetvényeken Afrikából behurcolt néger rabszolgák dolgoztak. A megtermelt nyersanyag – első helyen a gyapot állt – főként az európai gazdaságot táplálta.

A társadalom szerkezete – szemben Észak demokratikus hagyományaival – rendkívül ellentmondásos volt. A törvény egyenlőnek mondta a gazdagot és a szegényt, és a rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. „szegény fehérek” milliói nem vonhatták kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól pedig a legelemibb személyiségi jogokat is megtagadták.

Az újkori rabszolgaságot a spanyol és a portugál gyarmatosítók honosították meg Észak- és Dél-Amerikában, de az élelemtermelő rabszolgaültetvény a XVIII-XIX. század fordulóján már nem volt kifizetődő. A lassú elhalás Iett volna a sorsa az Egyesült Államokban is. Erre számítottak az „alapító atyák”, az amerikai alkotmány alkotói, amikor a rabszolgaságot végül – a nemzeti egység megőrzése érdekében – nem törölték el. Egy váratlan fordulat, az ipari forradalom által keltett gyapotéhség azonban új lendületet adott a rabszolgamunkára alapozott ültetvényes gazdálkodásnak.

A szabad munkaerő és a szabad föld az iparosodott északon, más-más okból, de munkásnak, tőkésnek egyaránt érdekében állt. (Az USA-ban nagy volt a munkaerőhiány.) A déliek viszont, akik rablógazdálkodást folytattak, arra törekedtek, hogy a rabszolgatartást mind újabb területekre kiterjesszék, és kimerült földjeikről a rabszolgákat oda telepítsék.

Hirdetés

Az ültetvények a tőkés világpiacra termeltek – de nem a nemzeti piacra. szabadkereskedelem hívei voltak, míg az északiak vámokkal akarták iparukat a brit versenytől megvédeni. Észak erős államhatalmat akart, hogy a Csendes-óc­eánon megnyíló gazdasági és hatalmi lehetőségeket kiaknázhassa. Az ültet­vényesek azt szerették volna, ha az egyes államok függetlensége nő.

 

Észak és Dél ellentétének kiéleződése

A politikai szenvedélye­ket egy-egy államnak az Unióba való fölvétele kavarta föl: enge­délyezzék-e az új államban a rabszolgaságot vagy sem. Kansas fölvételekor (1854) az ellentétek már fegyveres harccá fajultak. A déli államok, tudván, hogy a bevándorlás Északot erősíti, az Unióból való kilépést fontolgatták. Az ellentétek a pártviszonyokat is meghatározták. A hagyom­ányos két párt közül a Demokrata párt – miután a radikális elemek kiváltak – a déli érdekek szószólója lett. A liberális párt romjain létrejött Köztársasági párt viszont a farmerek és a gyár­iparosok gyűjtőmedencéjévé vált. Programjába vette a rabszolga­ság korlátozását, és a telepesek ingyen földhöz juttatását. A köztársaságiak demokrata szárnya már ekkor a rabszolga­ság eltörlését követelte. Ezért harcolt számos egyházi és világi szervezet, emberbarát és forradalmár. A rabszolgaság eltörléséért folytatott harc legendás hőse és mártírja volt John Brown, aki már a kansasi polgárháborúban kitűnt. Néhány elszánt emberrel fölkelést akart kirobbantani, de vereséget szenvedett, és halálra ítélték (1859). Másfél év múlva farmerek és munkások ezrei a „John Brown testé”-t énekelve mentek a harctérre.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!