Az 1929 – 33 közötti világgazdasági válság és következményei

A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerűen összekapcsolódott. A pénzügyi központ New York (tőzsde) lett. 1929 októberében az úgynevezett fekete péntekeken, csütörtökökön összeomlott a tőzsde (tőzsdekrach).

Ezeken a napokon ugyanis mindenki eladni szeretett volna, ami növelte a kínálatot, vagyis az árak zuhantak. Ez a termelésben, mint tőkekivonás jelent meg. A termelést a rendelkezésre álló tőkének meg-felelően szűkítették. Ez a munkások elbocsátását jelentette, ami tovább szűkítette a belső piacot. A kereslet hiánya miatt tovább kellett szűkíteni a termelést. A pénzügyi összeomlás tehát az iparra és a mezőgazdaságra is kiterjedt. A válság túlélésére a külföldre kihelyezett amerikai tőkét visszavonták, és ezzel az európai gazdaságokban lett tőkehiány, és szűkítették miatta a termelést.

A válság világméretűvé vált.

Kísérőjelensége a munkanélküliség és az infláció.

 

Kialakulásának több magyarázata is van:

– Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA gazdasága a világ-háborúban, majd a ’20-as években dinamikusan fejlődött. E gazdaság pótolta a kieső európai termelést. Az európai gazdaságok ’27-re elérték a háború előtti szintet, de ezzel párhuzamosan az USA gazdasági növekedése nem állt le.

– E gazdasági válság a kapitalizmusra jellemző ciklikus válságok egyike. Kondratyev szerint minden gazdasági ágazatban 5 – 10 évente vannak visszaesések. Egy ágazat visszaesését azonban a többi ellensúlyozza. Kb. 50 – 60 évenként a válság minden ágazatban egyszerre jelentkezik. Ez történt ’29-ben, ez eredményeként általános válság bontakozott ki (társadalmi, pénzügyi, gazdasági, politikai).

 

Következmények:

– a társadalom először vagyoni alapon polarizálódik, ezt követi a politikai polarizáció, a szélsőséges pártok ugyanis konszenzusra képtelenek, így egyértelmű és azonnali megoldást kínálnak, pl. így kerülhetett Hitler hatalomra Németországban. A politikai rendszerek bizonytalanná válnak.

Megszületett a válság kezelésének közgazdasági elmélete is, az angol Keynes szerint a piac nem tölti be szabályzó szerepét, ezért az államnak indirekt eszközök segítségével be kell avatkozni a gazdaság működésébe (állammonopolista kapitalizmus).

 

Indirekt eszközök:

– Átmenti infláció gerjesztéssel, állami megrendeléseket kell adni, hogy a munkanélküliség csökkenjen és a belső piac megélénküljön.
– Az árfolyampolitikával változtatni lehet a fizetőeszköz reálértékét, s ezzel szabályozható a belső fogyasztás ill. az export-import aránya.
– A kamatpolitika segítségével szabályozható a beruházás és megtakarítás.
Az állami garanciájú munkanélküli segélyezés és nyugdíjbiztosítás rendszerét minden országban a gazdasági világválság hatására dolgozták ki.