Hirdetés

Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása

6 perc olvasás

A hagyomány szerint a peloponészoszi Spártát a dórok egyik királya Lakedaimón alapította i.e. 900 körül (az ott élő emberek lakedaimóniaknak is nevezték magukat). Azonban a város létrehozása után sem állt át a lakosság a letelepedett, földművelő életmódra, hanem továbbra is elsősorban harcosok maradtak. A város törvényei Lükurgosz nevéhez kapcsolódnak, aki megkísérelte a lakosokat vagyoni szempontból egyenlővé tenni (ezt az egyenlő nagyságúra szabott cleroszokkal – földparcellákkal – és a más városállamokban teljesen értéktelen vaspénz létrehozásával akarta a gyakorlatban is megvalósítani). A fiatalok nevelését az állam biztosította és a nevelés alapja a katonai kiképzés volt (az erre alkalmatlannak talált gyermekeket már csecsemő korukban magukra hagyták a Taügetosz mellett).

Hirdetés


Hirdetés

A társadalom három csoportból állt, melyeket foglalkozás és jogi helyzet alapján különböztettek meg. A hadviselő férfiakat és családjukat a lakosság látta el (mivel ők nem dolgoztak). A perioikoszok (azaz a város körül élők) száma körülbelül háromszorosa volt a spártaiakénak. Ők belső ügyeiket önállóan intézhették, de a város ügyvitelébe nem szólhattak bele. Részt vettek a spártaiak hadi vállalkozásaiban és fegyverekkel látták el őket (cserébe a város védelmét élvezhették).

A társadalmi ranglétra alján álltak a helóták, akik körülbelül hétszer annyian voltak, mint a teljes jogú lakosok. Az állam tulajdonai voltak és földjüket nem hagyhatták el, azonban saját vagyonnal rendelkezhettek, házasságot köthettek és az általuk termelt javak egy részével is rendelkezhettek. Bárki megszégyeníthette és megölhette őket, helyzetük nagyon nehéz volt és ezért többször fel is lázadtak. Többek között emiatt is szerveztek időről időre krüpteiákat, amely a spártai ifjak férfivá érési szertartásának keretében a helóták legyilkolásával járt.

A várost két király irányította, akik mindig ugyanabból a két családból kerültek ki. Ők hadvezérek és főpapok voltak egyben. Ők tagjai voltak a 28 fős vének tanácsának, amely 60 év fölötti férfiakból állt, akiket az apella (népgyűlés) választott (ha az az állam érdekeivel is egybeesett). A valódi hatalom azonban 5 ephorosz (azaz ellenőr) kezében volt. Ők felülbírálhatták mind a királyok, mind a vének tanácsának, mind a népgyűlés döntéseit (büntetést szabhattak ki bárkire, száműzhették a királyokat, rákényszeríthették a vének tanácsát véleményük megváltoztatására).

Athén lakói i.e. 9-8. században még főleg földművelő parasztok voltak. A népet az arisztokraták irányították, közülük kerültek ki az állam vezető tisztségviselői, az arkhónok. Tisztségüket a kezdetekben életük végéig viselték, később ez az időtartam egy évre csökkent. A hivatalukat otthagyó tisztségviselők alkották az Areioszpagosz tanácsát, amely hosszú időn át döntött az államot érintő minden fontos kérdésben és bíráskodhattak is.

Hirdetés

A politikai hatalom helyzete azonban megváltozott a kereskedelem és harcmodor megváltozása miatt. A kereskedelem lehetővé tette, hogy a kitermelt gabona helyett inkább megvegyék azt (főleg borért és olajért cserébe), a fegyverek előállítását pedig olcsóbban is meglehetett oldani (az egyszerű emberek számára is elérhető volt), így a nagybirtokos nemesek helyzete romlott, az arisztokraták kénytelenek voltak engedni hatalmukból.

El kellett tűrniük, hogy az egyszerű emberek is beleszóljanak a közösség életébe. A nép, azaz a démosz első követelése az írott törvény volt, amely meggátolta az Areioszpagoszt, hogy önkényesen döntsenek a kérdéses ügyekben. A túlzottan is  szigorú törvényeket i.e. 621-ben Drakón arkhón állította össze, de legalább így kodifikálva volt a jogrendszer, ami útmutatóul szolgált mindenkinek.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!