Róma államszervezete a Kr.e.III.sz-ban

1. A NÉPGYŰLÉS

Az állam elméletileg legfontosabb szerve a népgyűlés, a comitium volt.

Itt döntöttek a legfontosabb bel-és külpolitikai kérdésekben, itt választották meg a hivatalnokokat. Működését jelentősen korlátozta az a törvény,hogy csak akkor jöhetett össze, ha arra illetékes hivatalviselő összehívta, s csak azon kérdéseket tárgyalhatta, amelyeket az összehívó előterjesztett.

Népgyűléseket csak a naptárban megjelölt hónapokon lehetett tartani, felszentelt helyen és kedvező előjelek mellett. A megfelelő számú szavazatot elért javaslat törvénynyé, lexszé vált, kihirdették,érctáblára vésték és levéltárba (tabulariumba) helyezték.

A köztársaság korában a népgyűlésnek 3 fajtáját ismerjük:

A legősibb népgyűlés a comitia curiata volt. Születési előjoguk alapján a patríciusok vettek benne részt. Ritkán hívták össze, hatásköre csekély volt; néhány családjogi ügyben döntöttek itt és itt ruházták föl a tisztviselőket hatalommal.

Servius Tullius etruszk király alkotmánya alapján jött létre a comitia centuriata, a vagyoni helyzet szerint classisokba, (osztályokba) és ezen belül centuriakba sorolt polgárok gyűlése. Mivel ezen beosztás szolgált a katonáskodás alapjául, az eszerint összehívott népgyűlés is katonai jellegű volt. Itt történik a főbb tisztségviselők megválasztása és a háború és béke kérdésében való döntés.

A népgyűlés 3. fajtája volt a lakóhely szerint tribusokba soroltak gyűlése, a comitia tributa. Ez eredetileg a plebejusok, majd az egész lakosság népgyűlése lett, s a század folyamán átvette a másik két népgyűlés feladatköreinek zömét. Ez a legdemokratikusabb népgyűlés, mivel területi elven lehetett benne résztvenni. A szavazás területi egységenként, azaz curiánként, centuriánként és tribusonként történt. A tribus lakóhely szerinti szavazási egység volt, ami Róma esetében 31 városi és 4 vidéki tribust jelentett.

 

2. A SZENÁTUS

A köztársaság másik, valójában legfontosabb intézménye a szenátus volt.

Eredetileg csak patríciusok kerülhettek be a szenátusba; ők voltak az atyák (patres). Később megfelelő vagyonnal rendelkező plebejusokat is besoroltak tagjai közé. Ők voltak az össze-írtak (conscripti), így lett a szenátus elnevezése patres et conscripti.

A szenátus jogköre formálisan a hivatalnokok számára való tanácsadás volt. Itt döntöttek bel- és külpolitika legfontosabb kérdéseiben, ellenőrizték az állam pénzügyeit,szükség esetén ők ruháztak föl valakit teljhatalommal. Határozataikat szavazással hozták.Kezdetben a szenátus jóváhagyása kellett a comitia centuriata és tributa döntéseinek törvényerőre emelkedéséhez is.

 

3. MAGISTRATUSOK

A törvények és szenátusi határozatok végrehajtásáról a tisztviselők, a magistratusok gondoskodtak.

A hivatalok elnyerés választások útján történt, idejük korlátozott volt (általában 1 év).

1. consul (2 fő) :

– Az állandó magistratusok közül a consulokat illette meg a legfőbb polgári hatalom.

– A végrehajtó hatalom irányítói.

– Ők a hadsereg főparancsnokai.-Kr.e.366-tól az egyik consul plebejus.

– Az éveket hivatalosan a két consul nevével jelölték.-12 lictor illette meg őket.

 

2. praetor (1,2,v.8 fő):

– A consulak társai és helyettesei voltak a praetorok, kiknek fő feladata a városi rend fönntartása,ezen belül a bíráskodás volt.

– 6 lictor illeti meg őket, ezek közül 2 a bíráskodás alkalmával is mellettük áll.

 

3. censor (2-2 fő):

– Kr.e. 443-tól kezdve 5 évenként 2-2 censort választottak, másfél évi fölhatalmazással.

– Feladatuk volt a polgárok centuriákba és tribusokba való beosztása, azaz a census meghatározása.

– Ők állították össze a szenátus névjegyzékét, s az arra méltatlanokat törölhették is.

– Ők szabták meg az adók, a vámok és a bérleti díjak összegét, elosztását.

– Határozataik ellen nem lehetett fellebbezni.

 

4. questor:

 -A questorok felügyeltek az államkincstárra,az állami okmányokra, a hadjáratok idején ők kezelték a katonai pénztárat, ők fizették a zsoldot és osztották fel a zsákmányt.

 

5. aedilis:

– Az aedilisek feladata a közbiztonság, közellátás, piac fürdők, gabonaellátás meg-szervezése volt, illetve ünnepi játékokat kellett rendezniük saját költségükön.

Az ún.curulisi méltóságok, a censorok, praetorok, aedilisek a hivatali idő lejárta után élethossziglan a szenátus tagjaivá lettek. A curulis szó a méltósággal járó elefántcsont szék, a királyok által is használt cella curulis nevéből származik.

 

6. dictator:

– A rendkívüli magistratusok közül a legjelentősebb a dictator volt.

– Különlegesen veszélyes helyzetben választották, megbízatását egyedül látta el,ami fél évig tartott.

– Ilyenkor a teljes hatalom az ő kezében összpontosult.

– 24 lictor kísérte.

– Még a néptribunus sem emelhetett ellene vétót.

 

7. néptribunus (2, 4,majd 10 fő):

-A néptribunusok feladata a plebejusok érdekeinek védelme volt.

– Vétót emelhettek a szenátus határozatai ellen.

– Személyük sérthetetlen volt,házukban minden plebejus menedéket találhatott.

– Ők hívták össze a plebejusok gyűlését, később a szenátus összehívására is jogot kaptak.

 

8. lictor:

-A lictorok a magasabb rangú közhivatalnokok és papok előtt a fascest (vesszőnyalábba szúrt bárd) hordozták.

-Feladatuk a büntetés végrehajtás és a rendfenntartás volt.

 

9. legatus:

– A legatusok a tartományi helytartók mellett működő tisztviselők, idegen országokba küldött követek voltak.

 

A magistratusok hatalmának korlátai:

Cél: – kivédeni a királyságot:

1.annoitas: 1 évre választják a tisztviselőt.
2.collegalitas: 1 tisztségre több személy.
3.intercessio: egymás intézkedéseit érvényteleníthették.
4.provocatio: a népgyűlésen fellebbezni lehetett intézkedéseik ellen.