Hirdetés

A reformáció és Luther Márton

7 perc olvasás
A reformáció és Luther Márton

Reformáció

A reformáció a XVI. században Nyugat Európában a katolikus egyház hibáira való reakcióként indult mozgalom.

Hirdetés

A XVI. század első évtizedeiben X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeinek egy részét búcsúcédulák árusításából kívánta fedezni. A búcsúcédulák megvásárlásával felmentést lehetett nyerni Isten előtt a bűnök alól, illetve rövidíteni lehetett a purgatóriumban eltöltött időt. A kezdeti lelkesedés később felháborodást váltott ki az emberekből, ami párosult a papság világias, fényűző életmódja miatt fellépő engedetlenséggel is.

Luther Márton, Ágoston rendi szerzetes meggyőződött az egyház romlottságáról és arra kényszerült, hogy összefoglalja kifogásait a katolikus egyház ellen, így 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte 95 pontját. Ebben közhírré téve saját eszméjét, azaz egyedül a hit által üdvözülhet az ember. Nincsen szükség közvetítőre, egyházi szertatásokra, vagy akár egyházi vagyonra. Megkérdőjelezte a pápa hatalmát is. Hite a két szín alatti áldozás és az anyanyelvű igehirdetés mellett szólt, ezért lefordította a Bibliát, hogy a hívek olvashassák, ezzel ideológiát teremtve a polgárságnak.

Luther követőit az evangélium szó után evangélikusoknak nevezzük.

A pápa azonban elutasította Luther kritikáját és kiátkozta őt. A wormsi birodalmi gyűlésen 1521-ben V. Károly veszélyesnek nyilvánította a tanokat és Luthert eretneknek nevezte. Luthernek Bölcs Frigyes szász választó fejedelem adott menedéket Wartburg várában, ahol Luther lefordította német nyelvre az Újszövetséget, valamint röpiratokat írt a cölibátus, azaz papi nőtlenség, a szimónia vagyis az egyházi méltóságok pénzért való megvásárlásának gyakorlata ellen.

Hirdetés

Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés határozata alapján Luther és hívei megmaradhattak hitükön, azonban nem terjeszthették azt. A lutheránusok tiltakozásba kezdte ezért kapták a protestáns nevet.

Luther követői között akadtak szélsőségesebb elveket vallók is így Münzer Tamás vezetésével Zwickauban kialakult az anabaptisták, újrakeresztelők irányzata. Az anabaptisták vagyonközösséget hirdettek és azt, hogy az ember csak felnőtt korában dönthet világnézetéről és csak ekkora lehet megkeresztelni. Luther azonban elhatárolódott Münzertől.

1524-1526 között német parasztháború bontakozott ki az országban, amit a fejedelmek levertek.

A feltörekvő polgárság is hozzájárult az új hit terjesztéséhez, hiszen eddig nem juthattak hatalomra. Azonban az új hit által, ami tagadta az uralkodó isteni mivoltát lehetőségük nyílt a hatalom megszerzésére.

Néhány évvel Luther fellépése után 1523-ban Ulrich Zwingli zürichi lelkész is összefoglalta tanításait és 1531-ben elfoglalta a katolikus kantonokat, a harcban azonban Zwingli elesett, de hívei kiegyeztek a reformáció másik képviselőjével, Kálvin Jánossal. Kálvin János genfi prédikátorrá vált. Kálvin, Lutherhez hasonlóan fontosnak tartotta a prédikációt, azonban Lutherrel ellentétben az uralkodók hatalmát Istentől eredeztette, míg Luther ráébresztette az embereket arra, hogy a rossz uralkodót le lehet váltani. Kálvin szerint Isten akarata végtelen. Az ember sorsát a predesztináció, vagyis eleve elrendeltség elve szabja meg. Ennek értelmében sorsuk cselekedeteiktől függetlenül az üdvösség vagy kárhozat. A kálvini egyház is elvetette az egyházi hierarchiát. A kálvinizmus a lutheri reformációhoz hasonlóan rendkívüli ütemben terjedt Európában kálvinista egyház szervezetet, egyházkerületeket a svájci kantonok szövetségének mintájára a lelkészek és polgárok közül demokratikusan választott presbitérium irányította, – de nagyon fontos, hogy – fejedelmi, földesúri beleszólás nélkül. A lelkészeket is maguk választották. A kálvini egyház sem egy sémára, egy központilag meghatározott hierarchia szerint működött, hanem – a lutherihez hasonlóan – országonként, helyenként eltérő szervezetű volt.

Hirdetés

Az újítás folyamata nem állt le. Megjelentek az antitrinitáriusok, akik tagadták a Szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. Tanításuk szerint Jézus Isten fia volt, de végleg emberré lett valamint tagadták a predesztináció elvét. Legjelentősebb képviselőjük Szervét Mihály, akit azonban Kálvin Genfben kivégeztetett.

Lapozz a további részletekért

1 2