A peloponnészoszi háború összefoglalása
Szinte valamennyi görög polisz részt vett benne, sőt még a Perzsa Bir. is. Az összecsapás a poliszrendszer válságát jelezte, és a problémáit utána sem tudta megoldani egyetlen polisz sem.
- A háború okai
- A Peloponnészoszi és a Déloszi Szövetség közötti ellentétek. Spárta szövetségesei attól féltek, hogy Athén szf.-ön is terjeszkedni akar, s ennek érdekében felhasználja a peloponnészoszi szövetség államaiban a politikából kirekesztett népelemeket. Egyébként ellentétek voltak a déloszi szövetségen belül is. Spárta majd többször meg is próbálja az ellenfél poliszait egymás ellen uszítani. Athénon belül is ellentétek voltak (a demokrácia ellenzéke Periklészt okolta háború kiprovokálásával.)
- Gazdasági ok: Korinthosz és Athén versenye a hellén föld gazdasági vezető szerepének betöltéséért.
Korinthosz (a peloponnészoszi szöv. tagja) akár fegyveres erőveé is hajlandó volt érdekeit megvédeni, és Spárta, politikai tekintélyének megvédése érdekében kénytelen volt támogatni ezt a célt.
-
- Közvetlen előzmények
3 esemény:
1. Epidamnosz városában belső viszály tör ki a demokraták és az arisztokraták között. Az arisztokraták Korfura mentek segítséget kérni. A demokraták Korinthoszhoz fordultak. A harc változó sikerrel folyt, ezért a korfuiak szövetséges után néztek, s választásuk Athénra esett. Athén segítségével a korfuiak győznek.
2. Poteidaia város miatt robban ki a másik harc. A gondot az jelentette, hogy Poteidaia a déloszi szövetséghez tartozott, anyavárosa (Korinthosz) viszont a peloponnészosziba. Korinthosz minden évben elküldte megbízottait, hogy részt vegyenek a város kormányzásában. Athén követeli, hogy távolítsák el ezeket a tisztviselőket és rombolják le a tenger felé néző városfalakat. A korinthosziak spártai segítséggel siettek a felkelés támogatására, az athéniak pedig flottájukkal blokád alá vették a várost.
3. Athén és Megara konfliktusa. Kr.e. 432-ben az athéni népgyűlés megtiltotta a megaraiakkal való kereskedést Attika területén, sőt a déloszi szövetség valamennyi kikötőjében.
Athén mindhárom konfliktusban kezdeményező volt.
Korinthosz követelésére Spárta összehívta a peloponnészoszi városok gyűlését, amely ultimátumot küldött Athénnak. Az ultimátum alapján Athénnek fel kellett volna oszlatnia többek között a déloszi szövetséget. Periklész az ultimátumot visszautasította, s ezzel megkezdődött a háború.
1.2 Haditervek
A szemben álló felek katonai ereje nagyjából egyenlő volt, a hadseregek összetétele azonban jelentősen különbözött. Szárazföldön Athén volt a gyengébb, de ezt a tengeren tudta ellensúlyozni. Maga Athén városa pedig jól védhető volt. Ráadásul az anyagi erőforrások is kedvezőbbek voltak.
A spártaiak elsősorban szárazföldön szerették volna kicsikarni a döntést, Periklész igyekezett kitérni a szárazföldi ütközetek elől, flottájával pedig pusztítani akarta a Peloponnészoszi félszigetet. A kimeríthetetlen erőforrások miatt nyugodtan be lehetett rendezkedni egy hosszan tartó háborúra.
-
A háború első szakasza = arkhidamoszi háború (Kr.e. 431-422)
Ez a szakasz nevét Arkhidamosz, idős spártai királyról kapta.
A háború azzal kezdődött, hogy a Spártával szövetséges thébaiak kr.e. 431-ben megrohanták Plataiat, ugyanennek az évnek a tavaszán pedig Arkhidamosz spártai király betört Attika területére. Periklész kitért az ütközetek elől. A spártaiak ellenállás nélkül pusztították a lakatlan falusi házakat, vetéseket, szőlőskerteket, de Athén falai előtt kénytelenek voltak letáborozni, sőt hosszú tétlenség után hazavonulni. Eközben az athéni flotta folyamatosan pusztította Peloponnészosz partjait, bevette Megarát, s lezárta a kikötőket.
Kr.e. 430 tavaszán megismétlődött a spártaiak betörése. Athén tovább folytatta bevált taktikáját, és pusztán védekezéssel ismét megtörte az ellenség lendületét. Viszont Athénba, valószínűleg Egyiptomból behurcolták a pestist. A pestisnek lett erkölcsi és politikai hatása is. Periklészt megfosztották sztratégoszi tisztségétől (kr.e. 429-ben pedig meghalt).
Periklész halála után megindultak a belpolitikai küzdelmek. A belpolitikában két csoport alakult ki. Az egyik élén Nikiasz állt, az előkelő származású nagyrabszolgatartó. Ő a megfontolt külpolitikát képviselte, hasonlóan Periklészhez. Mögötte álltak az arisztokraták és a parasztság jelentős része. A másik csoport élén Kleón állt, a meggazdagodott bőrcserzőműhely-tulajdonos. Mögötte álltak az athéni polgárok tönkrement vagy legkevésbé gazdag rétegei, akik a hódításban látták megélhetésük forrását.
Lapozz a további részletekért