A nemzetiszocializmus Németországban

Az NSDAP felemelkedése

Németország az első világháborúból vesztesen került ki. A versaillesi béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és katonai korlátozást írt elő. Emellett a belpolitikát is káosz jellemezte, hiszen a császár elmenekült. A helyzetet stabilizálni kellett. A vezetőség belátta a parlamentáris rendszer bevezetésének szükségességét, ezért módosították a birodalmi alkotmányt, és 1919-ben egy demokratikus alkotmány került bevezetésre a Weimari Köztársaság területén.

Ám mivel nem volt parlamenti küszöb, így sok kis párt kerülhetett be a parlamentbe. Ez remek táptalajt biztosított a szélsőséges pártoknak is. Ekkor alakult meg az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt), melybe Adolf Hitler is belépett, majd később vezetője lett (ezután kapja csak ezt a nevet a párt, előtte DAP). Hitler és az NSDAP puccsal akarta átvenni a hatalmat 1923-ban. Azonban a müncheni sörpuccsot leverték, Hitler börtönbe került, ahol megírta a Mein Kampf-ot. A párt többi vezetőjét is felelősségre vonták, börtönbe kerültek vagy külföldre menekültek.

Az 1920-as években a gazdasági stabilizálódni látszott (Dawes-terv, kölcsönök), ezáltal csökkent a társadalmi feszültség, így a nemzetiszocialisták támogatottsága is. 1929-ben azonban kirobbant a nagy gazdasági világválság, mely Németországot sem kímélte. Rengeteg embernek került veszélybe a létbiztonsága a munkanélküliség megnövekedése miatt. Az NSDAP viszont gyors megoldást ígért, mellyel Németország felvirágzik majd, ezért népszerűségük rohamosan nőtt. Ehhez nagyban hozzájárult az általuk használt propaganda is. Arra törekedtek, hogy minden társadalmi réteget megnyerjenek maguknak (ígéret: föld, bér, hadsereg, piac), így az 1930-as évek elejére sikerült nagy tömegbázist kiépíteniük.

A fennálló kormány látta a demagógiát, de engedte azt, hiszen nekik az elsődleges céljuk a kommunisták háttérbe szorítása volt. Eközben a választásokon az NSDAP egyre több szavazatot szerzett. A szavazatok fele ekkor már megoszlott a két szélsőséges párt között.

Népszerűségük növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást.

A nagy áttörést 1933. január 30-a jelentette, amikor Hindenburg köztársasági elnök, miután több mérsékelt jobboldali kormány megbukott, kinevezte Adolf Hitlert kancellárrá.

A náci pártállam megteremtése

Amikor Hitler hatalomra került, azonnal megkezdte totális diktatúrájának kiépítését. Igyekezett kiterjeszteni hatalmát az élet minden területére, melynek fontos lépése volt politikai ellenfeleinek megsemmisítése, az egypártrendszer kialakítása. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Legfőbb célja az volt, hogy a parlamentben megszerezze a 2/3-os többséget. A szavazás előtt, február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. Ezután a Führer betiltotta a szociáldemokrata, majd a polgári pártokat is.