Hirdetés

A második ipari forradalom

9 perc olvasás
A második ipari forradalom

Új jelenségek a gazdaságban

A XIX. század második felében az ipari forradalom új szakasza kezdődött el Európában és Észak-Amerikában. A század közepétől a fejlődés még gyorsabbá vált, s a korábbitól eltérő sajátosságok kerültek előtérbe. Új iparágak jelentek meg: az elektromos ipar és a vegyipar. Az iparnak ezt az újabb nekilendülését második ipari forradalomnak szokás nevezni. Az ipar további fejlődését már nem ügyes mesteremberek újításai, hanem a tudomány új eredményei tették lehetővé. A fejlesztések, s az új iparágak óriási befektetéseket igényeltek. A korszakban ezért hatalmas tőke halmozódott fel egyes befektetői csoportok kezén, amelyek nem csupán egy-egy nemzetállam keretein belül, hanem egész térségekben fektettek be.

Hirdetés

Vas-és acélipar

Az új ipar alapvető energiaforrása még mindig a szén volt, s jellemző alapanyaga a vas, és egyre inkább az acél (vasút, híd, szerszámok és fegyverek alapanyaga). Az acélipar fejlődését az előző korszak lezárását, s egyben az új időszak nyitányát is jelentős újítások jellemezték (Thomas, Martin és Bessemer korszerű kohói, amelyekben már rosszabb minőségű, foszfortartalmú vasérceket is fel lehetett használni).

Az elektromosság

Az első ipari forradalom alapvető erőgépe, a gőzgép a XIX. század második felében tovább fejlődött. A XIX. század második felében megkezdődött az elektromos áram ipari felhasználása. A villamosság elsőként a világosítást forradalmasította (Edison: szénszálas izzó, fonográf; Déry Miska, Bláthy Ottó, Zipernovszky Károly: transzformátor). A villamosmotor számos előnnyel rendelkezik a gőzgéppel szemben: szakaszosan lehet működtetni, kisebb gépekbe is beépíthető, így alkalmazása újabb területeken váltotta fel az emberi erőt. Szállítása vezetékeken történt, ami számos területre eljuttatta ezáltal.

A század végén az elektromos áram terjedésének lökést adott a vízi erőművek építése. A villanyvilágítás átalakította az emberek életét. Az elektromosság tette lehetővé a hírközlés gyors ütemű fejlődését is, ami serkentője volt a világgazdaság kialakulásának (Marconi: távíró; Puskás Tivadar: telefonközpont; Bell: telefon).

A robbanómotor

Az új megoldások keresése már a XIX. század végén a robbanómotor megalkotásához vezetett. Elsősorban Németországhoz köthető, de jelentős a magyarok részvétele is (Bánki Donát, Csonka János). A robbanómotor elsőként a közlekedésben, az autó révén nyert teret. A Ford cég megvalósította a tömegtermelés új formáját, a szalagrendszert (T-modellek gyártása). A könnyű robbanómotor tette lehetővé az emberek számára a repülést. Két módon indul el: repülőgéppel és léghajóval. Végül a repülő nyert teret (Ferdinand Zeppelin: első léghajó; Wright testvérek: repülőgép).

Hirdetés

Vegyipar

Az új tudományos felismerések a kémia területén elengedhetetlenek voltak a fejlődéshez. A robbanómotorok üzemanyag-szükséglete hívta életre a kőolajbányászatot. A kőolaj feldolgozása új iparágat teremtett, a petrolkémiát, amelynek legfőbb terméke a gázolaj és a benzin.

Mezőgazdaság

A technikai forradalom a mezőgazdaságot sem hagyta érintetlenül. A robbanómotor elterjedését követően megjelent a traktor, mely nagy teljesítményre volt képes a földeken. Az új erőgépekkel a nehezebb mezőgazdasági munkákat is gépesíteni lehetett (szántás, vetés, aratás). A vegyipar a műtrágya alkalmazását, a biológia fejlődése a fajták nemesítését tette lehetővé.

Hadiipar

A hadiipar állami támogatást élvezett, mert az egyes államok vezetői mindenütt felismerték a technikai fejlesztés stratégiai jelentőségét. Alfréd Nobel a dinamit felfedezésével biztonságosabbá s egyben széles körben alkalmazhatóvá tette a nagyhatású robbanóanyagot, a nitroglicerint. Az acélipar és a gépipar újításai, az ismétlődő- és sorozatvető fegyverek elterjedése jelentősen megnövelte a tűzerőt (Stevens Maxim: géppuska).

A monopóliumok

A második ipari forradalom idején óriási beruházásokra került sor, ami egyes tőkés vállalatok, csoportok együttműködéséhez, az ipari és a banktőke összeolvadásához vezetett. A tőkés csoportok között kialakult kapcsolatokat összefoglalóan monopóliumnak nevezzük. A monopóliumok vezetése vállalkozói csoportok, képzett szakemberek kezébe került. A versenyben csak a tőkeerős monopóliumok maradtak fent, melyek képesek voltak a fejlesztésre, reklámra, az új módszerek (pl. szalagrendszer) bevezetésére. Mivel a korszak alapvető sajátossága ezen szervezetek kialakulása és fejlődése volt, ezt az időszakot monopolkapitalizmusnak szokás nevezni. A folyamat során az ipari és banktőke összeolvadt.

A korszakra jellemző a felerősödő tőkekivitel. A fejlett országokban a javuló munkakörülmények miatt nőttek a költségek. A tőkések, hogy megfelelő haszonra tegyenek szert, a nyersanyagok, a piacok és az olcsó munkaerő közelében létesítették új gyáraikat. A tőkekivitel nagyban hozzájárult az ipari forradalom elterjedéséhez, a fejletlenebb régiók felzárkózásához. A monopolszervezeteknek több típusa alakult ki:

Hirdetés
  • kartell – a szövetségre lépő vállalatok megőrzik önállóságukat, de megegyeznek a piac felosztásáról
  • szindikátus – tagjai jogilag önállók, de közös irányítást hoznak létre
  • tröszt – a vállalatok teljesen összeolvadtak
  • konszern – azonos gazdasági vállalatok szövetsége

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!