A Kádár-rendszer jellege, jellemzői

A konszolidáció Kádár-rendszer belpolitikájának jelszava a „kétfrontos harc” lett: nem tűrték sem a sztálinista keményvonalasokat, sem a reformkommunistákat. Kádár ügyelt arra, hogy e két szélsőség ne szerveződhessen táborrá.

Kádár 1956 vége és 1988 között az MSZMP első titkáraként egyértelműen volt az ország vezetője. A Kádár-korszakban a politikai rendszer és az uralkodó ideológia a Rákosi-rendszerhez képest nem változott: egypártrendszer, cenzúra működése, parlament jelentéktelensége, Szovjetunió barátsága. Sokan változott ugyanakkor a hatalmon lévők stílusa, a hatalom gyakorlásának módszere. A hétköznapok átpolitizáltsága is csökkent. Az emberektől nem várták el a lelkesedést, de nem támadhatták a rendszert. Kádár sokszor pragmatikusan, azaz az ideológiát háttérbe szorító gyakorlatiassággal közelített bizonyos kérdésekhez. Magántulajdonban hagyták a háztáji földeket. A háztájinak hamarosan kulcsszerepe lesz az élelmiszerellátásban. A viszonylag bőséges és folyamatos áruellátás és a viszonylagos szabadság a Kádár-kori Magyarország védjegyévé vált. Magyarország lett „a legvidámabb barakk” a szocialista tömbön belül. Az itteni rendszert „gulyáskommunizmus”-nak is szokás nevezni. 1968-ban gazdasági reform indult el. A Kádár-rendszer népszerűsége nőtt A hatvanas évek során kialakult egyfajta közmegegyezés: a rendszer eltűri, hogy az emberek saját jólétükkel foglalkozzanak, cserébe elfogadják a fennálló hatalmat, s elfelejtik annak eredetét.

Az MSZMP nem csupán politikai párt volt, hanem a legfontosabb államhatalmi szerv is. A párt taglétszáma 1957 nyarán 350 ezer fő volt. 1985-ben a tagság létszáma elérte a 871 ezer főt. A párt ifjúsági szervezete 1957-ben Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) néven szerveződött újjá. A tagság együtt járt bizonyos előnyökkel, az egyetemi felvételhez ajánlott volt (úttörők, kisdobosok). A szakszervezetek nem láthatták el valódi feladatukat, a dolgozók érdekvédelmét. A tagság alól ki lehetett bújni, de ezt kevesen vállalták: 1985-ben a keresők 96%-a volt szakszervezeti tag.

A kádári Magyarországon az ellenzéki hírében álló értelmiségiek és művészek pályájukon maradhattak, ha nem voltak kifogásolható politikai megnyilvánulásaik. A kádári kultúrpolitikai legfontosabb elvének az úgynevezett „három T” számított: támogatás, tűrés, tiltás. A magyarországi szisztéma sajátossága abban állt, hogy sehol sem szélesedett ki ennyire a „tűrt” kategória. A cenzúra nehezen átlátható, sehol sem leírt szabályok szerint működött: bizonyos dolgokat nem lehetett elmondani fő műsoridőben, de késő este igen, bizonyos dolgok nem jelenhettek meg napi- vagy hetilapokban, de kevesek által olvasott folyóiratokban igen.

Új gazdasági mechanizmus:

További kidolgozott történelem érettségi tételeket itt találsz.