Az 1956. nov. 7-e és az 1989. okt. 23-a közötti időszakot nevezik Magyarországon Kádár-korszaknak.

Kádár János 1912-ben született Fiumében Czermanik (később a Csermanek nevet használta) János néven. 1945 előtt illegális kommunista, 1948-50 között belügyminiszter volt. 1952-54 között börtönben ült, 1956. nov. 25-től az MSZMP főtitkára, 1956. okt. 30-án a Nagy Imre-kormány államinisztere lett. 1956. nov. 1-jén Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. 1956. nov. 7-én érkezett vissza Budapestre, ahol a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében átvette a hatalmat. Nagy Imre és közvetlen munkatársai Jugoszlávia budapesti nagykövetségére, Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre menekült (ott maradt 1971-ig!).

A forradalomban résztvevők nagy része a megtorlástól félve nyugatra menekült. Az MSZMP 1956. decemberi pártértekezlete 1956-ot ellenforradalomnak minősítette. A társadalom ellenállását a kormány csak a szovjet csapatokra és az újonnan szervezett munkásőrségre támaszkodva tudta megtörni.