A Hunyadiak Magyarországon

Minden belső intézkedésének előfeltétele a biztos anyagi háttér volt. A XV. század második felében fejlődött a mezőgazdaság, a pénzgazdálkodás és az árutermelés. A gabonatermesztés mellett teret hódított a kertgazdálkodás és szőlőtermesztés is. Növekedett a szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztés. A megnövekedett termésátlagok serkentették a kereskedelmet, mert a parasztok egyre gyakrabban vitték piacra a megtermelt felesleget. A földesurak is igyekeztek bekapcsolódni a kereskedelembe, ahol a jobbágyoktól beszedett kilencedet értékesítették. Az ipari termelés céhes keretek között folyt. A gazdasági fellendülés következtében megnőtt a lakosság száma, nőtt a népsűrűség. (3.5-4 millió lakos!!)

Ez a fejlett gazdaság képes volt egy jól képzett, ütőképes zsoldossereg eltartására. Ennek elérésére újjászervezte az államháztartást. Mivel a korábbi kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet jobbágyai számára, az összes eddigi adót eltörölte. Az új adó ugyanúgy évi 20 dénárt jelentett, nem portánként, hanem háztartásonként szedték, nemcsak a telkes jobbágyoktól, hanem a zsellérektől és a jobbágytelken ülő nemesektől is. A legfontosabb adó a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran évente többször is. Ennek összege 1 aranyforint lett. Az új adók fizetése alól nem volt kivétel, ugyanakkor Mátyás ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Uralkodása során többször is megerősítette a jobbágyok szabad költözését.

A fenti intézkedések megteremtették a fejlett zsoldossereghez szükséges anyagi hátteret. A sereg elit egységeit cseh, lengyel és német zsoldosok adták. Megtalálhatók soraiban természetesen a magyarok is, de szép számmal érkeztek a török elől menekülő délszlávok, románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20.000 lovasra emelkedett. Mátyás dunai naszádflottát is alakított, melyet ágyúkkal szerelt fel. Ismert vezérek Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János. Mátyás a központosított állam vezetését szakképzett hivatalnokokra bízta. A legfontosabb ügyek intézését elvette a bárói befolyás alá került király tanácstól és a nagy kancelláriára bízta. Az ország gazdaságát a kincstartóság irányította. (Kincstartó volt Janus Pannonius, majd Ernusz János).

A legfelsőbb szintű bíráskodást a „király személyes jelenlétének bírósága” látta el. Ide bárki fellebbezhetett, így a bíróság megerősödött, egyre növelte a király befolyását kiszorítva a földesurakat a bíráskodásból. Ezeknek az intézményeknek a vezetői köznemesi, polgári, néha jobbágyi származású személyek voltak, akik hivatalukból éltek, ezért igyekeztek jól és gyorsan dolgozni. A központosító politika miatt a bárók elégedetlensége folyamatosan növekedett, majd 1471-ben hangot is adtak sérelmeiknek. Összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A mozgalom lelepleződött és a vezetőknek menekülni kellett. Ezek után 1471-től Mátyás a rendek elnyomására törekedett. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott. A bárói ellenállás erősödése miatt a köznemességre támaszkodott. Befolyásukat növelte a megyékben és az országos politikában egyaránt.

4. Külpolitika

A török elleni harcot családi örökségnek tekintette. Galambóc elestének hírére (1458) nemesi felkelést hirdetett és sikereket ért el szerb földön. 1463-ban több hónapos ostrom után bevette Jajcát, 1464-ben Szabácsot. Mátyás erre a két erősségre alapozta az újonnan kiépített és megerősített déli végvárvonalat. 1479-ben Kinizsi Pál vezetésével fényes győzelmet arat Kenyérmezőnél a betörő török felett.

A török felett aratott sikerek és a szilárd belső helyzet miatt Mátyás Ny felé fordulhatott. Távoli célja volt a német királyi cím megszerzése. Céljának elérése miatt volt apósa (felesége Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt), a cseh király ellen fordult. A pápa személyében támogatóra talált, ugyanis a cseh királyt eretnekséggel vádolták. 10 év harc után elfoglalta Sziléziát és Morvaországot, de a királyi címen osztozkodnia kellett a lengyel Jagellókkal.