Hirdetés
Hirdetés

A dualizmus korának társadalma

8 perc olvasás

A második ipari forradalom (1870-1914) okozta gazdasági fejlődés átalakította a dualista magyar társadalmat. Általánosságképpen elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági népesség aránya csökkent, de nőtt a munkásság az ipari fejlődés miatt, a középosztály és az alkalmazotti réteg a polgári állam kiépülése végett. Az átalakulás egész Európában megindult, viszont korántsem egyformán zajlott le.

Hirdetés

Kelet- és Közép-Európában egymás mellet éltek a régi, földbirtokos és parasztokból álló preindusztriális; és az új, polgárokból és munkásokból álló posztindusztriális társadalmi rétegek. Az ilyen átmeneti szerkezetű társadalmat nevezik torlódó társadalomnak.

Az 1867-1918 között fennálló Osztrák-Magyar Monarchiára is ilyen szerkezetű társadalom volt a jellemző. Ennek a jelenségnek demográfiai háttere van: a gazdaság és az egészségügy fejlődése életszínvonal emelkedést okozott. Nőtt a természetes szaporulat is a korban. Ennek ellenére akadnak csökkentő tényezők is, úgymint az egykézés, az öngyilkosságok számának emelkedése, és a migráció.

Bár 1848. április 11-én eltörölték a kiváltságokat, mégis megmaradt az elit befolyása sok területen, pl.: a politikában. Ezek hierarchikus berendezkedéshez vezettek.

A társadalom kevesebb, mint 1%-át tették ki a nagybirtokosok (herceg, gróf, báró) (Esterházy, Festetics). Ez a kb. 2000 család rendelkezett Magyarország földterületeinek 1/3-ával. A megtermelt javakat feldolgozták, illetve beforgatták. Jelentős tőkékkel vettek részt a kereskedelemben és ipari beruházásokban. Összeköttetéseik révén tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honoráltak a pénzemberek (nagypolgárok). Közülük kerültek ki a miniszterek, felsőházi képviselők, akadémiai elnökök. Palotákban, kastélyokban éltek (Festetics-kastély). A birtokaprózódás ellen hitbizománnyal védekeztek, miszerint az elsőszülött fiú örökli a birtokot, s ebből a rokonságnak a rangjukhoz méltó életkörülményeket kell biztosítani. Zárt, elkülönülő világot alkottak. A befolyás, a jólét a műveltség, mely meghatározta életformájukat mintául szolgált. /UTALÁS A FORRÁSRA!/

Hirdetés

Az elszegényedő birtokos nemesek, a dzsentri kb. 200- 1000 holdas birtokkal rendelkeztek. Elszegényedésük okaként említhetjük a kárpótlás elhúzódását, a jobbágyfelszabadítás következtében elveszítették az ingyen munkaerőt, a passzív ellenállás, a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok, illetve az ügyvédi, jogi pálya voltak, s jövedelmei egyre nagyobb részt innen származtak. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. Az elvárt úri külsőségek és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat, így a dzsentri joggal vált a korszak kipellengérezett figurájává. Ám mindemellett ott volt ’48, s a régi elmúló világ hagyománya.

A szűk nagypolgári réteg jelentős része az 1830-48-ig tartó reformkorban terménykereskedelemből gazdagodott meg, majd kihasználták a szabad gyár és ipar alapítását (1839). A haszonból újra befektették. A nagypolgárság gazdasági ereje egyre jelentősebb lett, azonban a közvetlen politizálást átengedte a történelmi osztályoknak, ennek ellenére érdekeit érvényre tudta juttatni az arisztokráciával létrehozott kapcsolatai révén. A nagypolgárok lakhelyei voltak pl.: az Andrássy úti villák. Ilyenek voltak például Ganz, Weiss, Kornfeld, kiknek a tudás és a mértékletesség volt az érték. Asszimilációs törekvésekkel rendelkeztek, a nemesi cím vásárlása révén, a birtokaikon és az öltözetükön keresztül.

A városi kispolgárság tagjait a polgári állam alkalmazottai a rendőrök, a csendőrök, a postások, a vasutasok és altisztek alkották. De ide tartoztak a kisiparosok és a szakmunkások is. Állandó fizetésüket az államtól kapták. A bérházak harmadik emeletén laktak.

A ’48. április 11-ei törvények értelmében a jobbágyság felszabadult terheik alól. A parasztság a dualizmus alatt a telkeik arányában rendelkeztek vagyonnal, de ezek többsége csak a létfenntartást biztosította. A parasztságon belül megkülönböztetünk gazdag-, középbirtokos-, és kisbirtokos, valamint a birtoktalan parasztokat.

Legszűkebb rétegük a gazdag parasztság kb. 50-200 hold földdel rendelkezett. Ők voltak a falu irányítói, pl.: kisbírók voltak. Bérmunkásokat alkalmaztak, a hasznot újra beforgatták és vállalkozásokba kezdtek. Modernizált lakásokban, házakban éltek, cserepes fedővel, fa padlóval, üveges ablakokkal. Gyermekeiket tanítatták.

Hirdetés

A középbirtokosok kb. 11-40 hold földel rendelkeztek. Ez a földmennyiség az éves ellátáshoz elég volt. Bérmunkásokat nem alkalmaztak, a földet a családtagok művelték, s a megtermelt hasznot általában eladták.

A kisbirtokos parasztok 10 holdnál kevesebb földdel rendelkeztek. Gyakran vállaltak bérmunkát, pl.: állami beruházásokon (vasútépítés, folyószabályozás-kubikos). A birtokaprózódás elkerülése érdekében a gyerekvállalás tekintetében gyakori volt az egykézés.

A teljes társadalom majd 1/4-ét tették ki a birtoktalan parasztok (agrárproletár). Sem most, sem ’48-ban nem rendelkeztek földdel. Gyakran vállaltak bármunkát állami beruházásokon. Ők volt a kubikusok, illetve a nyári idénymunkát vállaló summások. Fizetésüket egy összegben kapták, melyet a summások osztottak szét. Hajnaltól késő estig dolgoztak.

A parasztság sajátos rétegét képezték az uradalmi cselédek, akik teljes kiszolgáltatottságban voltak, mert életüket teljes mértékben munkaadójuk határozta meg. Megvoltak az úgynevezett cselédtevékenységek. A testi fenyítés nem volt megengedve.

Új csoportként jelent meg a társadalomban a munkásság. Vezetőik a jól fizetett, kispolgári szinten élő, jórészt a Lajtántúlról bevándorolt szakmunkások voltak. Ezzel szemben a szakképzetlen munkások ötödét kapják a szakmunkás bérének, s életkörülményeik nyomorúságosak. 1890-ben a MSZDP fogalmazta meg követeléseiket, úgymint a 8 órás munkaidőt, a béremelést és a sztrájkot. Az MSZDP nem került be a parlamentbe, így a munkások érdekei nem lettek képviselve.

Hirdetés

Külföldön elterjedt volt a női és a gyerek munka, itthon azonban a fejletlen könnyűipar, pontosabban a textilipar következtében alacsony volt a női munka aránya, s alig fordult elő gyerekmunka. A társadalmi rétegek között hatalmas életszínvonalbeli különbségek voltak.

Voltak megoldatlan társadalmi problémák is, így például a földkérdés. A parasztság többsége nem képes ellátni a családját. Emellett a munkások helyzete is szörnyű. A létszámuk nő, viszont az érdekképviseletek hatástalanok. A másik nagy probléma a nemzetiségi kérdés, mely csökkenő arányt mutat. A nyelvhasználatot engedélyezték az oktatás és a közigazgatás terén, de Lex Apponyi kötelezővé teszi az elemi 4. osztály végére a magyar nyelvtudást. Ez azonban ellenállásba ütközik, mivel az erősödő autonómiatörekvések ellen sokan még nem akartak kiszakadni az OMM-ből. E problémák az I. világháború idején kerültek felszínre, az OMM szétszakadásakor.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!

Ez is érdekelhet még:
A magyar felvilágosodás irodalmából

Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József,  Batsányi János, Bessenyei György A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat....

Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor
Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor

Már nincs sok idő hátra, legkésőbb ma éjfélig kell leadnotok a jelentkezéseteket a 2020-as pótfelvételin, ha szeptembertől egyetemen vagy főiskolán...

Close