A párt fogalma, funkciói, tipizálási lehetőségek

Mit nevezünk pártnak?

• A pártok a modern tömegtársadalom jelképei.
• A pártok tagsággal bíró, tartósan fennálló politikai szervezetek, melyek parlamenti választásokon versengenek a kormányzati hatalomért.

Pártok történeti kialakulása és típusai

• A pártok kialakulása rendszerint a nagy társadalmi konfliktusokhoz, forradalmi átalakuláshoz kapcsolódik.
• Kifejlődésük 2 szakasza:
  1. felemelkedő polgárság képviselőinek párttá szerveződése a rendi uralommal és képviselőivel szemben.
  2. az addig kirekesztett alsóbb társadalmi osztályok, munkásság pártalakítási törekvéseinek jelentkezése.
•  A pártok osztályozása attól függ, hogy milyen sajátosságaikat tartjuk szem előtt. Beyme történelmi kialakulásuk sorrendjében, ideológiai célkitűzéseik és politikai profiljuk szerint osztályozza őket:
  1. liberális pártok
  2. radikális pártok: demokratikus követelések képviselői, eszméik:szabadság, egyenlőség, tulajdon biztonság
  3. konzervatív és arisztokrata pártok: negatív a viszonyuk a forradalomhoz, régi rendi viszonyokat akarják fenntartani
  4. szocialista párt: proletariátus érdekeit képviselik
  5. kereszténydemokrata jellegű pártok
  6. parasztpártok: a vidéki agrártársadalom érdekeit képviselték
  7. regionális és etnikai pártok: politikai önrendelkezési jogért folytattak harcot
  8.  kommunista pártok: baloldali radikális szélsőséget képvisel
  9. fasiszta pártok: szélsőséges jobboldali, nacionalista pártok, totális egyeduralomra törnek
  10. zöld pártok: új társadalmi mozgalmak tematikáját világképét fogalmazzák meg

Pártok szervezeti sajátosságuk szerint:

• Parlamenti pártcsoportosulások: 1. pártok a parlamenten belül
• Honorácior jellegű, illetve káderpártok: parlamenten kívüli pártok,választójog kiterjesztésével válik lehetővé.
  • Honorácior (Max Weber) pártok: köztiszteletben álló, önálló jövedelemi forrással rendelkező előkelők csoportosulása, nem hivatalszerűen politizáltak
  • Káderpártok: politizáló eliz helyi köreire vagy új típusú tömegpártok széles társadalmi mozgalomra támaszkodva.
• Tömegpártok: választási jog kiterjesztése során alakult meg. Állandó és szilárd a szervezetük. Parlamenten kívüli pártként jönnek létre, hosszú harc után juthatnak be a parlamentbe.
• Néppártosodás tendenciája:
  1. elhalványul a pártoknak a társadalmi osztályokhoz való szorosabb kötődése.
  2. ideológiai profiljuk elmosódik. Ennek következménye, hogy programjaik hasonulni kezdenek egymáshoz.
• Választási pártok: választási küzdelem lefolytatására professzionalizálódott, egymáshoz lazán kapcsolódó politikai szövetségek.
• Patronázs-pártok: politikai céljai háttérbe szorulnak, és a párt fő célja az állami hivatali kulcspozíciók megszerzése, saját jelöltjeik hivatalhoz juttatása.
• Keretpártok: laza egyesülések tekintélyes személyiségek összehangolását célozzák a választók mozgósítására.
• Érdek, vagy réteg pártok: korlátozott választói bázist céloznak meg, meghatározott réteg érdekképviseletét vállalva
• Tiltakozó pártok: vallási, nyelvi,etnikai vagy regionális érdeksérelmek elleni tiltakozó mozgalmakból fejlődnek ki. Pl: környezetvédő mozgalmak

Pártok fő funkciói:

• A pártok nemcsak kifejezik, de egyesítik, összegzik is az alapvető társadalmi érdekeket és értékeket.
• Integráló szerepet játszanak azzal, hogy az aktív polgárok széles körét minél szélesebb körét egy közös program megvalósítására mozgósítják.
• Részt vesznek a nyilvános politikai akaratképzés folyamatában, serkentik a közügyekről folyó közéleti vitát.
• A politikusok rekrutációját és szelekcióját is pártok végzik el. Főbb politikai tisztségek betöltését a pártok versengésének kimenetele határozza meg.
• A pártok kormányzati vagy ellenzéki szerepet töltenek be a parlamentben.

Pártrendszerek típusai:

• Egypártrendszer: egyetlen párt a politikai szervezkedés monopolizálja.
• Hegemónia pártrendszerekben létezik több párt rendszer, de az egyik kitüntetett helyzetben van, a többi párt nem valódi versenytárs.
• Kétpártrendszerben a kormánypárt és az ellenzék váltogatja egymást a hatalomban
• Többpártrendszer alapulhat korlátozott pluralizmuson, mikor rendszeresen 3-5-6 párt vetélkedik
• Szegmentált pluralizmusnak nevezzük az olyan többpártrendszert melyben a pártok túlságos fragmentáltsága nem okvetlenül jár együtt polarizációjukkal, önálló szubkultúraként léteznek egymás mellett.
• Predomináns pártrendszerről beszélünk akkor, ha a 2párti vagy többpárti rendszerekben az egyik párt tartósan jelentős hatalmi fölénybe kerül a többivel szemben.

Pártok az ideológiák és érdekek szerint:

Törésvonal elmélet

2 nagy forradalom, a nemzeti és az ipari forradalom jellegzetes konfliktusai szülték meg azokat a mély választóvonalakat, melyek mentén a pártok egymással szemben megszerveződtek.

Nemzeti forradalom a pártképző ellentétek kulturális tengelyét teremti meg, mely a következő választóvonalakat eredményezi:

1. konfliktus a centrum és a perifériák között, a központi nemzeti kultúra képviselői, szemben vele a saját etnikai, nyelvi, vallási vagy regionális identitásukat védő társadalmi csoportok.
2. konfliktus az nemzetállam és privilégiumait féltő egyház között.

Ipari forradalom a pártképző ellentétek gazdasági tengelyét teremti meg, mely a következő választóvonalakat eredményezi:

1. konfliktus a földbirtokos és az ipari tőkés vállalkozó között.
2. magántulajdonosok és az alkalmazottak közötti konfliktus.

A pártok létrejötte politikai küszöbök átlépésétől is függ:

1. legitimációs küszöb
2. inkorporációs küszöb
3. reprezentációd küszöb
4. többségi hatalom küszöbe