A nyelv mint jelrendszer, tulajdonságok
A jel
A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik önmagán túli jelenségre utal. Minden jel két részből áll:
Hirdetés
- Jelölő: amit érzékelünk
- Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz
A jelek közös tulajdonságai
- Önmaguknál többet jelentenek
- Általánosító szerepük van
- Adott közösség minden tagja elismeri
- Jelrendszer tagja
- Szerepét az emberi érintkezésben tölti be
Jelölő és a jelölt viszonya
- Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)
- Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli kapcsolat van (pl: integetés)
- Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)
A nyelv, mint jelrendszer
- Számos jelrendszer létezik
- Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
- Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül
- A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll
Hirdetés
A nyelv rendszerjellege
Nyelvi jelek egységei:
- Szóelemek
- Szavak
- Szintagmák
- Mondat szöveg
Szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés megkülönböztető szerepű hangokra, ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel nem rendelkeznek önálló jelentéssel
Összefoglalás
A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv három fő szintje:
a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje;
Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.
