A jel

A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik önmagán túli jelenségre utal.
Minden jel két részből áll:
– Jelölő: amit érzékelünk
– Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz

hirdetés

 

A jelek közös tulajdonságai

– Önmaguknál többet jelentenek
– Általánosító szerepük van
– Adott közösség minden tagja elismeri
– Jelrendszer tagja
– Szerepét az emberi érintkezésben tölti be

 

Jelölő és a jelölt viszonya

– Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)
– Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli kapcsolat van (pl: integetés)
– Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)

hirdetés

 

A nyelv, mint jelrendszer

– Számos jelrendszer létezik
– Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
– Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül
– A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll

 

A nyelv rendszerjellege

Nyelvi jelek egységei:

– Szóelemek
– Szavak
– Szintagmák
– Mondat szöveg

Szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés megkülönböztető szerepű hangokra, ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel nem rendelkeznek önálló jelentéssel

 

Összefoglalás

A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv három fő szintje:

hirdetés

 a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje;

Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.