Hirdetés

A jelről (nyelv mint jelrendszer)

6 perc olvasás
A jelről (nyelv mint jelrendszer)

A jel fogalma, tulajdonságai

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika. A jel érzékszerveinkkel tapasztalható, látható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség. A jelek tájékoztatnak, eligazítanak bennünket a világban. Bármilyen jelenség lehet jel, ha az valahol jellé válik, jelként működik, és jelként fogják fel. Tehát jelnek csak a jelenség tekinthető, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. Ez a jelentés többnyire közmegegyezésen (konvencia) alapul. A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt. Így egy jel több jelrendszernek lehet a tagja. (pl.: a piros szín mást jelent az arcon megjelenve és a közlekedésben). A jelek kultúránként eltérhetnek. (pl.: a gyász színe, a igenlő fejbólogatás, az üdvözlés, stb.)

Hirdetés


A jel definíciója: a jel egy önagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

A jelek közös tulajdonságai:

  • Érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlelés, hallás, látás)
  • Önmaguknál többet jelentenek
  • Általánosító szerepük van
  • Adott közösség minden tagja elismeri
  • Jelrendszer tagja
  • Az emberi érintkezésben valósulnak meg
  • Szerepét az emberi érintkezésben tölti be.

A nyelvi jel összetevői, felépítésük:

  • Jelölő/jeltest (pl.: hangsor, betűsor, papír)
  • Jelölt/jelenség (fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
  • Jelentés (valóság, absztrakció miatt a jelenségnek tulajdonítanak)

A jeleket csoportosíthatjuk:

1. Eredetük szerint:

  • Természetes jelek (szimptómák): nem emberi (fizikai, kémiai jelenségek, időjárás, tünetek, természeti jelenségek)
    • tűz – füst
    • fa – moha
    • virág – illat
    • felhő – eső, villám, dörgés
    • hulló falevél – ősz
    • láz – pirulás, sápadás
    • valaki elpirul – az azt jelenti, hogy zavarban van
    • valaki könnyezik – az azt jelenti, hogy szomorú
    • valaki megőszül – az azt jelenti, hogy öregszik
  • Mesterséges jelek (szignálok): Olyan jelek, amelyeket már az emberek hoztak létre közmegegyezéssel valaminek a jelölésére. Ilyenek például az írásjelek, közlekedési táblák, karjelzések, kotta, grafikon, számok, vegyjelek, stb.
    • nyelvi jelek
    • nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)

2. A jel és a jelölt dolog viszonya alapján (Pearce-modell):

  • IKON – a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van:
    • maga a jel hasonlít arra, amit jelöl
    • pl.: a meteorológiai jelek az időjárás jelentésben hasonlítanak az adott időjárásra, térkép, fénykép, rajz
  • INDEX – logikai kapcsolaton alapuló jel (a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van: ok-okozati, térbeli, időbeli, logikai):
    • pl.: az autók indexe is ilyen, amikor villog a kis jobboldali lámpa, az azt jelenti, hogy jobbra akarok fordulni, ilyen az útjelző nyíl is → mutatja az irányt
    • közlekedési táblák, sípszó, telefoncsörgés, nyilak, turistajelzések
  • SZIMBÓLUM – ha nincs kapcsolat jel és a jelölt dolog között
    • csak a közmegegyezés, hagyomány miatt tudjuk mit is jelent
    • pl.: zászlók színei, fekete gyászszín, címer, nyelvi jelek, matematikai jelek, karikagyűrű, galamb, olajág, kard, színek

A legnagyobb szintű nyelvrendszer az emberi nyelv!

A nyelvi jelek rendszere:

  • Lépcsőzetesen épül fel.
  • A legkisebb nyelvi jel a szóelem (morféma →szótő, szótoldalék)
    • a szavak olyan alkotóelemei, melyek jelentéssel bírnak
    • két típust különböztetünk meg:
      • tőmorféma: fogalmi (pl.: szép, asztal, olvas) vagy viszonyjelentésük (pl.: és, után, se) van
      • toldalékmorféma: viszonyjelentésük van (pl.: -ság/-ség, -k)
  • Nyelvi jelek a szavak (lexémák) is (szótő+toldalék=szóalak, a szótárban található szavak)
  • A lexémák és a morfémák együtt szintagmát alkotnak (szószerkezet, pl.: piros sapka → jelzős szintagma, könyvet vásárol → tárgyas szintagma, de ide tartoznak az összetettebb szószerkezetek), ezek mondatokat alkotnak (gondolat+intonáció egésze) → szöveg (összefüggő mondatok, már a beszéd, és nem a nyelv része)
  • A beszédhangok (fonémák) nem nyelvi jelek, nincs jelentésük
    • jelelemek: belőlük épülnek fel a szavak
    • jelmegkülönböztető szerepük van: kerek/kerék, örül/őrül
  • Számos jelrendszer létezik
  • Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
  • Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre (mesterséges jelek) és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül, bárki elsajátíthatja
  • A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerező nyelvi szabályokból áll
  • Ugyanazt a dolgot más-más nyelveken különbözőképpen nevezik. (pl.: ló – horse – Pferd)
Hirdetés

A nyelvi jelekhez több jelentés is fűződhet (azonos alakú szavak → nincs kapcsolat a jelentések között, pl.: vár, mint várakozik és mint épület; többjelentésű szavak → van kapcsolat a jelentések között, pl.: zebra, mint állat és mint átkelőhely, a hasonlóság a csíkok), és egy fogalmat többféle jellel is jelölhetünk (pl.: rokon értelmű fogalmak, pl.: kutya, eb, blöki, öleb). A nyelvi jelek többsége szimbolikus jel, kivéve a hangutánzó szavak (pl. kakukk, zúg, pattogás) és a hangulatfestő (pl.: cammog, pepecsel, matat, bamba).

  • Nem nyelvi jelek a szóbeli kommunikációban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső, a csend.
  • Nem nyelvi jelek az írásbeli kommunikációban: elrendezés, margó, tagolás, sorok, sortávolság, betűköz, betűtípus, színek, keret, javítások

Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. Jel lehet az öltözködés, a hangok és a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer, amit a vakoknak találtak ki, a Breille-írás.