A morfémák (szótő, rag, képző, jel)

A beszédünkben szereplő szavakat alkotóelemeire, szóelemekre, azaz morfémákra bonthatjuk. A morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége. A morfémáknak két alapvető típusát különítjük el: a tőmorfémát és a toldalékmorfémát.

Tőmorféma, vagy másnéven szótő, olyan szavakat jelöl, amelyek nem bonthatóak már kisebb részekre, de önállóan is megállják helyüket egy mondatban. Pl.: kutya, nap, fut, lát, stb.

A toldalékmofrémák azok az elemek, amelyek hozzácsatlakoznak a szótőhöz. Mivel a magyar nyelv agglutináló, így számos toldalék kerülhet a szótő után. A toldalékoknak 3 fajtája van: képző + jel + rag -> a szótőhöz való kapcsolódás sorrendje is eszerint alakul.

Pl.: barátságomat -> barát (szótő) + ság (főnév képző) + om (E/1 birtokos személyjel + at (tárgyrag)

A képző

• Új szót hozhatunk létre vele.
• Több képző is állhat egymás mellett.
• Közvetlenül a tőhöz kapcsolódik.
• Képes megváltoztatni a szó szófaját. (Pl.: sárga (melléknév) -> sárgaság (főnév)
• Képzők csoportosítása (attól függ, hogy milyen szófajúvá változtatja az alapszót):
  • igeképzők: zöld+ell, dob+ol, só+z
  • főnévképzők: szép+ség, olvas+ás, madar+ász
  • melléknévképzők: arany+os, ujj+nyi, kert+i
  • számnévképzők: harm+adik, öt+öd
  • igenévképzők: úsz+ni, szaladgál+ó, ér+ett, megír+andó, nevet+ve

A jel

• Árnyaltabbá teszi a szó jelentését, de nem változtatja meg teljesen azt.
• A szó szófaja nem változik.
• A képző és a rag között áll. Szófajonként meghatározott módon több is lehet egy szóalakban.

Jelek:

• A múlt idő jele: -t, -tt
• A feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né és változatai (ad+na, ad+ná, i+nna, i+nná)
• A felszólító mód jele: -j és változatai (kér+j, té+gy, jö+jj, hi+ggy, fus+s, te+0+dd)
• A többes szám jele: -k (ceruzá+k, füzete+k)
• Birtokos személyjelek: -m, -d, -a/-e,-ja/-je (ceruzá+m, ceruzá+d, stb.) –unk/ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/-ük, -juk/-jük (füzet+ünk, füzet+etek stb.)
• Birtokjel: -é (Kati+é)
• Birtoktöbbesítő jel: -i, -ai, -ei, -jai, -jei (építő+i, rokon+ai, kert+jei)
• A fokjel:
  • a középfok jele: -bb (keves+ebb)
  • a felsőfok jele: leg-+-bb (leg+kedve+sebb)
  • a túlzófok jele: legesleg-+-bb (legesleg+kedves+ebb)
• Kiemelőjel: -ik (fényesebb+ik, nagyobb+ik)
• Ragok, igei személyragok: -k, -m, (vár+ok, vár+om) –l, -sz,-d, 0 (játsz+ol, vár+sz, vár+od, vár+0) 0, -i, -ja (vár, néz+i, vár+ja) –unk/-ünk, -jük/-jük (vár+unk, vár+juk) –tok/-tek/-tök, -játok,-itek (vár+tok, vár+játok, néz+itek) –nak/-nek,-ják/-ik (vár+nak, vár+ják, kér+ik)
• A főnév igei személyragjai: -om/-od/-a/-e/-unk/-ünk/-otok/-etek/-ötök/-uk/-ük

A rag

• Nem változtatja meg a szó szófaját.
• Lezárja a szóalakot. Csak egy lehet belőle.
• Mondatrész szerepet jelöl.

Ragok:

• A tárgy ragja: -t (sütemény+t)
• A birtokos jelző ragja: -nak/-nek (a fiú+nak a labdája)
• Határozóragok: -ban/-ben, -ba/-be, -ból/-ből, -n/-on/-en/-ön, -ra/-re, -ról/-ről, -nál/-nél, -hoz/-hez/-höz, -tól/-től, -val/-vel, -kor, -an/-en ( szép+en) –ul/-ül (magyar+ul) –lag/-leg (emberi+leg)

A szóalkotás módjai:

1. Szóösszetétel (napszemüveg)
2. Szóképzés (napozás)
3. Ritkább szóalkotási módok (bizi, bicaj)

Szóösszetételek

• Szervetlen szóösszetétel: a tagok között nincs nyelvtani kapcsolat, pl.: mindegy, nemegyszer.
• Szerves szóösszetétel: van nyelvtani kapcsolat, amely lehet mellérendelő és alárendelő.
  • Alárendelő:
    • Alanyos (napsütötte)
    • Tárgyas (lábtörlő)
    • Határozós (magasugrás)
    • Jelzős (tejfölösszájú)
    • Jelentéstömörítő (csigalépcső)
  • Mellérendelő:
    • Szóismétlések (alig-alig)
    • Ikerszók(fidres-fodros) (miatyánk, csakhogy)

A szóképzés:

• Amikor egy szótőhöz valamilyen képzőt illesztünk, akkor egy új szót, egy képzett szót kapunk, Pl.: ház+as= házas -> alapszó+ képző= képzett szó
• Egy alapszóhoz több képzőt is kapcsolhatunk, így a létrejött szóalak a továbbképzett szó, Pl.: ház+as+ít+ás= házasítás -> alapszó+képző+képző+képző= továbbképzett szó