Hirdetés

A szöveg

4 perc olvasás
leaves on book

Mit nevezünk szövegnek?

A szöveg a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész. Szerepe az üzenet közvetítése. Ahhoz, hogy az üzenet közvetítése sikeres legyen a szövegnek kereknek, lezártnak, tartalom szempontjából pedig teljesnek kell lennie, illetve a megértéshez elégséges kifejtettség is feltétel.

Hirdetés

Szöveg tagolása:

  • fejezetek,
  • bekezdések,
  • mondatok.

Az egyes részeket a nyelvtani szabályok szerinti megszerkesztettség és a logikai kapcsolatok szerinti szövegbe való beszerkesztettség jellemzi. Egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg egészével és egy bizonyos részével. A rész csak az egész ismeretében értelmezhető.

A szöveg elsődleges jelentése:

a szavak szótári jelentése adja.

A szöveg teljes jelentése:

a szavak szövegben való elrendeződése módosítja, árnyalja az elsődleges jelentést.

Szövegkohézió:

az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése.

1.) Lineáris kohézió:

grammatikai összetartó erő, a tartalom egysége, előre haladása és a lezártság. A szövegben folyamatosan előrehaladva elemezhető, a
szöveggrammatika vizsgálja. A lineáris kohézió meglétét a grammatikai kapcsolóelemek biztosítják, pl. kötőszók, rámutatószók (névmások, határozószók), igei személyrag, birtokos személyjel.

2.) Globális kohézió:

jelentésbeli összetartó erő, a szöveg egészére kiterjedő kapcsolatot biztosítja. A szövegstilisztika vizsgálja.
A globális kohézió meglétét a jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják, pl. a szinonimák szerepe a szövegalkotásban.

A fent említett két fajta kohézió mindig együtt hat, de nem azonos az arányuk és a jelentőségük:

  • kisebb egységek: grammatikai,
  • nagyobb egységek: jelentésbeli.

A szövegösszetartó erők azáltal, hogy kisebb egységeket alakítanak ki, tagolnak is.

A globális kohézió egyik alapja a téma.

Témahálózat:

a téma és az ahhoz kapcsolódó személyek, tárgyak, fogalmak, kulcsszavak belső összefüggésrendszert alkotnak, behálózzák a szöveget.
A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a kulcsszók, az előre- és visszautalások.

Hirdetés

Ismétlődés:

az elrendezés legfőbb szerkesztési elve, jelentésbeli kapcsolóelem.

  • teljes,
  • részleges: változat, párhuzam, ellentét, rokonértelműség.

Az ismétlődés mindig együtt jár a nyelvi jel módosulásával.

Tér- és időbeli hálózat és az összefüggéseket:

például oksági viszonyokat – feltáró logikai rend: Igeidők és határozók rendszere, igekötők, igeképzők, igenevek. A szavak szótári jelentése is hozzájárul a szöveg tér- és időhálózatának, valamint oksági viszonyainak kirajzolódásához. Mondatok vagy nagyobb egységek egymás utánisága: magyarázó, következtető, stb. Összekapcsolják a kimondott, vagy kitehető kötőszók.

A szöveg kifejtettsége:

Hiány:

  • szintagmák, mondatok, gondolatsorok kihagyása,
  • tartalmas szónak névmással való helyettesítése.

A hiány kiegészülhet:

  • belülről: a szövegösszefüggésből,
  • kívülről: a beszédhelyzetből, a beszélők közös előismereteiből.

A kihagyás legerősebb a mindennapi társalgásban és legkisebb a tudományos értekező prózában.

A cím:

A cím nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére.

Nyelvi megformáltság szempontjából:

  • szó- vagy szókapcsolatszerű (megnevező),
  • mondatszerű cím.

Tételmondat:

Azok a mondatok, amelyek alapján fel lehet építeni a szöveget. Általában bekezdésenként. Ha tételmondatokat kiszedegetjük, akkor kapjuk a vázlatot


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!