A hangok találkozásának törvényszerűségei

 1. Beszédhangok és hangképzés

A  beszéd legkisebb eleme a beszédhang. Minden nyelvnek sajátos hangrendszere van, amelyben meghatározott számú hang található. Ezek a hangok egymáshoz kapcsolódva alkotják a szóelemeket és a szavakat. Így a beszédhang is szerves része a kommunikációs folyamatnak.  A beszédhangok képzésében részt vesz: a tüdő a légcső a gégefő a hang- szalagokkal a garatüreg a nyelvcsap az orrüreg és a szájüreg. Ezeket közös néven beszélő szerveknek nevezzük. A két hangszalag különféle helyzetei befolyásolják a hangképzést.

2. A fonémák

Amikor beszélünk, szavainkat különböző beszédhangokból építjük fel. Írásban ezeket a hangokat betűkkel jelöljük. A betűk nem mindig azonosak a hangokkal. A betűk tehát a beszédhangok írásban megjelenő jelei. Ugyanaz a beszédhang nem egyformán hangzik különböző szavakban, más-más helyzetekben, hiszen a szomszédos hangok képzési sajátosságai hatnak egymásra. Ahhoz, hogy egy hang jellemzőit meg tudjuk fogalmazni, el kell vonatkoztatnunk a hangnak a beszédben megfigyelhető kiejtési változataitól, és a hangról való tudásunkat kell általánosítani. Ekkor kapjuk meg a beszédhang nyelvi formáját, a fonémát. A beszédhang és a fonéma ugyanannak a jelenségnek két különböző oldalát jelenti. Egy-egy fonémának a magyarban több ejtésváltozata van.

3. A hangok találkozásának törvényei

Hangrend: nyelvünknek azt az ősi sajátosságát, hogy a szavakban szabályosan rendeződ- nek hangrendnek nevezzük.

Törvények: egy-egy mondatban (részletesen lejjebb)

Illeszkedés: a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra. Az illeszkedés törvényét az teszi lehetővé, hogy a toldalékok jelentős része többalakú – nincs illeszkedés az egyalakú toldalékoknál. A háromalakú toldalékoknál ajakműködés szerinti illeszkedés van.

Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül, az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette új fonéma keletkezik.

Részleges hasonulás: a két msh közül az egyik képzése közeledik a másikéhoz. A részleges hasonulás írásban mindig jelöletlen!

Teljes hasonulás: az egymás mellé kerülő msh-k közül az egyik teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat.

Összeolvadás: akkor következik be ha két szomszédos msh. ellentétét úgy oldjuk fel,hogy helyettük egy új hosszú hangot ejtünk

Rövidülés: akkor történik, ha egy hosszú és egy rövid msh. kerül egymás mellé, ilyenkor a hosszút röviden ejtjük.

Kiesés: egymást követő három különböző mássalhangzó közül egy kiesik.

4. Magánhangzótörvények

1.Hangrend

Magas hangrendű: csak magas magánhangzókat tartalmaz (pl.: kilenc, este, fehér)

Mély hangrendű: csak mély magánhangzókat tartalmaz (pl.: autó, anya, álom, falu)

Vegyes hangrendű: mély magánhangzó + i, í, é, e (pl.: fiú, leány, béka)

2.Illeszkedés: toldalékolás

Magas hangrendű szóhoz magas magánhangzó (pl.: levélről, emelnek)

Mély hangrendű szóhoz mély magánhangzó (pl.: olvasnak, padról)

Vegyes hangrendű szavakhoz

 I.       Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, mély magánhangzósat (pl.: békáról)

 II.      Ha az utolsó szótagban é, i van, általában mély magánhangzósat (pl.: kávéja)

 III.     Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor magas (pl.: sofőrrel)

 IV.      Ha az utolsó szótagban e van, akkor ingadozó, de általában magas (pl.: fotelbe-fotelba, balettet, parlamentnek)

Az összetett szavaknál az utótag határozza meg (pl.: látképről)

3.Többalakúság a toldalékoknál

a.      Egyalakú: -ig, -ért, -kor, -ít

b.      Kétalakú: -ban/-ben, -ság/-ség, -ról/-ről, -nak/-nek stb.

c.       Háromalakú: -szor/-szer/-ször, -tok/-tek/-tök, -dos/-des/-dös

5. Mássalhangzótörvények

1. Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh közül az egyik más hanggá változik kiejtéskor

Részleges hasonulás

I.      Zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl.: zöngésedés – vasgolyó, szavakban; zöngétlenedés – dobtam, hívtam) Nem hasonul: m, n, ny, l, r, j – nincs zöngétlen párjuk

          II.    Képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n kiejtésben m lesz (pl.: színpad, különben)

Teljes hasonulás

I.      Hangtani kötöttségű (z + s = község; sz + s = egészség)

II.      Nyelvtani kötöttségű

1.      Írásban jelölt

a.       mássalhangzó + –val/-vel; -vá/-vé (pl.: karddal, széppé)